Ha önkénteskedtél már valaha, akkor biztosan te is megtapasztaltad az érzést, mennyire jó úgy adni egy idegennek, hogy cserébe nem vársz el érte semmit. Nem vársz, de rengeteget kapsz! És ez a kulcsmondat! Nem kapsz semmi kézzel foghatót, de mégis elképesztő sok dolgot viszel magaddal, ami fantasztikus érzés.
Az Eltűnt Emberek Világnapja egy ENSZ által jóváhagyott és különösen fontos esemény, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen gyakran tűnnek el hirtelen és rejtélyes körülmények között emberek, akiknek hollétéről aztán sokáig semmi hír nem érkezik. Azonban vannak, akiknek a sorsa örökre ismeretlen marad.
Ők utcára tették, ti láttátok, mi sajnáljuk, ő megmentette, te segíthetsz neki, én leírom, hogy hogyan! Az emberek és az állatok közötti kapcsolat, legyen szó akár vadállatról, akár háziállatról vagy haszonállatról, mindig azt jelzi, milyen morális szinten állunk társadalmilag.
Számomra az év egyik leghosszabb, legszürkébb és legunalmasabb hónapja az év végi hajtás után beköszöntő január. Szegény hónap többszörösen hátrányos helyzetben van: főleg a nyári hónapokhoz képest, mivel nem igazán szeretem a hűvös időjárást, ráadásul a pénztárcánk sem ilyenkor a legtömöttebb… De idén nem csak fogadkozok, hanem valójában fordítok a helyzeten, tarts te is velem!
Nem csupán üres remény, hogy a mi kis közösségünk még a (gazdasági) nehézségek idején is összefog, ugye? Észrevetted, hogy a nem túl tehetősek gyakran nagyobb nagylelkűséget tanúsítsanak, mint akik meglehetős jómódban élnek? Tehát az adományozás és mások megsegítése egyáltalán nem pénz kérdése!