Már küszöbön az őszi szezon, amikor várakozásaink szerint előkerülnek a gardrób mélyéről az ezzel az évszakkal rezonáló öltözetek - a garbó, a csizma, a bőrkabát, a skinny nadrág -, és szinte megfékezhetetlen vágyat érezhetünk az otthonunk átöltöztetésére is. Felkerülnek az ágakkal és termésekkel ékesített díszvázák az asztalra, otthonszerte pompáznak az őszi hangulatot idéző színes levelek és az elmaradhatatlan „tök dekor.” Közben pedig megcirógatja az orrunkat a konyhából beszűrődő diós és körtés sütemények illata…
Olykor előfordul velünk, hogy azon kapjuk magunkat: ami régen boldoggá, felszabadulttá, elégedetté tett bennünket, már nem működőképes. Elakadtunk. Mintha már nem az lenne a megfelelő út, amelyen haladnunk kell, ami eddig kényelmesnek bizonyult. Nem eget rengető történésekről van szó, csupán arról, hogy megéltünk valamit, amit tovább erőltetni már fölösleges.
Az új kezdet erővel, motivációval tölt fel bennünket, így örömmel tervezünk és tűzünk ki magunk elé újabb elérendő célokat, bővítjük a bakancslistáinkat. Egy nehéz, kihívásokkal és megpróbáltatásokkal teli év zárása után abban reménykedünk, hogy az elkövetkezőben több jóban lesz majd részünk. Erre szükségünk van. Ilyenkor szinte természetes az a magatartásunk, hogy átgondoljuk az elmúlt évet, egyfajta összesítést és értékelést tartva, hogy jobban ráláthassunk az erősítendő és kiküszöbölendő területekre.
A minap arról folytattam társalgást, hogy miért lesz egyre kevesebb barátunk, ahogy telik felettünk az idő. Ismerőseim nagy része egyetértett abban, hogy egy-egy életszakaszban óhatatlanul - a más és más környezet miatt - cserélődnek az ismerősi körök, és mindenki bánt egy-egy olyan barátságot, amelyet a közelmúltban hagyott véget érni.
Habár a házassági kapcsolat alapja az egyéni kémia és az egymás iránti vonzalom, a mindennapok boldogsága a pár tagjainak összhangjáról és kapcsolat minőségétől függ. Amikor porszem kerül a gépezetbe, az különböző reakciókat tud kiváltani a szerelmesekből, ami akár a kapcsolat végét is jelentheti
Tudom, sokan mondják, nem kell ahhoz új év, hogy új életet kezdjen az ember. De azért legyünk őszinték: ilyenkor van leginkább apropója, a múlttól tényleg megszabadulva, az óévet magunk mögött hagyva érezzük leginkább motiváltnak magunkat arra, hogy belekezdjünk valami újba.
Azt hiszem, sokan vagyunk, akik szinte minden évben csodálkozva tapasztalják, hogy bizony újra itt a december, az év vége, megint eltelt egy év. A húszas éveink után mintha begyorsult volna az idő, a gyerekek születésével ez csak fokozódott. Pedig érdemes néha megállni, számot vetni, esetleg újrakezdeni. Mondjuk, szilveszter környékén.
Igen, már a könyökünkön jön ki ez az „új év, új élet”, „most minden megváltozik”, „most minden más lesz” szöveg. De hát ha egyszer így van!:-) Ha Te magad is érdekelt vagy ebben a témában, de ha éppen nagyon nem, ezt a néhány „újrakezdős”, és ezek mellett rendkívül szórakoztató filmet nem érdemes kihagyni!
A válást követő időkben a felek értelemszerűen megpróbálják lezárni a házasságukat, és elfogadni, hogy a kapcsolatuk valamilyen okból kifolyólag nem működött már. Sok ember számára kimondottan nehéz elfogadni ezt az új élethelyzetet, és a válást követő gyászfolyamat hosszú ideig is eltarthat náluk.