Sajnos, jártam már olyan lakásban, ahol évekig, sőt, évtizedekig dohányoztak a négy fal között. Hiába volt az udvar, az erkély, rágyújtani mégis kényelmesebb volt odabent, pláne télen. Aztán jött egy valami, esetleg valaki, egy unoka személyében, vagy egy rég várt felújítás, aki/ami után (önszántukból) kiszorultak a dohányosok.
Emlékszem, anno a nagy „dohányzási tilalom” előtt a péntek, szombat esték kocsmazajjal átitatott baráti beszélgetéseit csupán egyetlen dolog árnyékolta be: a dohányfüst, ami makacsul „beépült” hajszálainkba, ruhánkba, kabátunkba. Utána napokig cipeltük magunkon a vidám este ilyenfajta emlékeit.