A szorongás nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is megterhelő lehet. Bár az érzelmi feszültség gyakran láthatatlan, a testünk sokszor jelzi, ha valami nincs rendben. Ezek a testi tünetek figyelmeztetnek arra, hogy a belső stressz túlterheli a szervezetet.
Változóban lévő világunkban a félelmeink is átalakulni látszanak. Emberlétünk folyamatában a félelemnek is megvan a maga szerepe, mely több nézet szerint védekezési és túlélési funkcióval bír. Például olyan esetekben, amikor veszélyeztetve érezzük magunkat, akkor azonnal választásra sarkall bennünket – aktiválva a „harcolj vagy menekülj” válaszát. De vajon van-e eltérés az őseink korában tapasztalt félelmek és a posztmodernkori változatok között?
Az emberek félelme a hüllőktől vagy a rovaroktól az emberi evolúció során a túlélés érdekében alakulhatott ki, amit manapság már inkább tanult magatartási tényezők alakítanak ki bennünk. Míg korábban a mérgezés veszélye miatt kerültük ezeket az élőlényeket, mára már az undor a jellemzőbb a természettől leszokó félben lévő embereknél.
A leggyakrabban előforduló fóbiáknak két típusát különböztethetjük meg egymástól: a konkrét fóbiatípusokat, valamint a szociális jellegűeket. Ez utóbbiak körébe leginkább az olyan fajtájú extrém félelmek sorolhatók, amikor az egyén valamilyen társadalmi helyzetben való megnyilvánulás vagy helyzet miatt érez magában leküzdhetetlen feszélyezettséget (pl. félelem a megszégyenítéstől, elítéléstől stb.)
A félelem gyakorlatilag önvédelmi reakció, amit egy fenyegető veszélynek felfogott helyzet elleni figyelmeztetésnek érzünk. Félni tehát nem feltétlenül rossz – olyan, mint a fájdalom: arra utalhat, hogy olyasvalami történik, ami veszélyeztet minket.