Drakula halott és élvezi, Az ismeretlen Drakula, Nosferatu: az éjszaka fantomja, Van Helsing, Renfield, The last voyage of Demeter… csak néhány alkotás a filmek tömkelegéből, melyeket az elmúlt években láthattak az érdeklődők Drakulával a középpontban különféle kategóriában és stílusban. Nem beszélve a regényekről – példaként Bram Stoker dark-fantasy műfajban készült Drakula-történetéről, vagy mondjuk Karen Essex A szerelmes Drakula szórakoztató regényéről. Megunhatatlan? Elgondolkodtató, esetleg elborzasztó? Mi az a belső mágnes, amely örökzölddé formáltan magához vonzza a Drakulát „boncolgató” történetek garmadáját?
A kreativitásra gyakran úgy hivatkoznak, mint egy velünk született képességre, de a kutatások ennek ellenkezőjét sugallják. Tehát a kreativitást elvileg ugyanúgy lehet fejleszteni, mint bármely más képességet!
Ki ne ébredt volna már fel meghökkenve, megborzadva vagy éppen édes kéjjel kacarászva egy fantáziadús álom után. Ez azonban koránt sem biztos, hogy konkrétan azt jelentik, amiről szólnak, és még csak az éhes disznó makkal álmodik közmondást sem vetíthetjük ide. De akkor mit jelentenek?