Az amerikai életvezetési tanácsadó, Amy Chan szerint a védekező felnőttek legbelül sebzett gyermekek. A valóságban természetesen minden sokkal összetettebb annál, hogy mindezt egyetlen kaptafára fel tudjuk húzni. Amikor apró Lócikként arról álmodozunk, hogy mi is felnőtt-óriásokká váljunk, akkor leginkább az a gondolat uralkodik bennünk, hogy bármit megtehetünk.
Te is túl gyakran hallod a fenti kérdést, pedig már bőven elmúltál 18, de még 21 éves is? És az igazság az, hogy a pontos választ Te sem ismered. Mert tudod, hogy másként kellene gondolkodni, viselkedni, hiszen mások az elvárások, de valamiért nem megy.
A szülők évtizedeket töltenek azzal, hogy óvják és formálják gyermekeiket és azok életét. Aztán a felnőtté válás elkerülhetetlenül elérkezik, amikor is saját döntéseket kezdenek hozni, és még a fészekből is kirepülnek. Sok szülőnek jelent kihívást, hogy gyermekét a megfelelő mértékben hagyja függetlenedni.
Az emberlánya fiatal korában azon bosszankodik, hogy szinte minden társaságban ő a legfiatalabb. A többiek már tele vannak élményekkel, tapasztalattal, ő meg még olyan messze érzi magát ezektől. Aztán telnek a hónapok, évek, gyűlnek az élmények, és egyszeriben már nem fél attól, hogy csak idősebbekkel kell majd múlatnia az időt…