A karácsony elmúltával sokan érezzük, hogy hirtelen lelassul az élet. A rohanás, a sütés-főzés, az ajándékcsomagolás után végre van egy kis időnk — de mit kezdjünk vele? A két ünnep közötti napok tökéletesek arra, hogy egy kicsit újra egymásra hangolódjon a család.
Az ünnepek előtti, alatti, közötti időszak sokszor inkább tűnik maratonfutásnak, mint békés készülődésnek: ajándéklisták, határidők, teendők, családi egyeztetések és persze a mindennapi munka mellé beszorított „majd este még elintézem” feladatok. Ilyenkor hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy ha megállunk, elmaradunk; ha lelassulunk, még nagyobb káosz vár ránk.
A karácsonyfa az ünnep egyik legszebb jelképe: illata, zöldje és fényei azonnal otthonossá teszik a teret. Mégis, néhány nap elteltével sokan észreveszik, hogy a tűlevelek hullani kezdenek, az ágak elvesztik frissességüket. A száradó karácsonyfa nemcsak esztétikai kérdés – egy apró jelzés arra, hogyan bánunk vele az ünnepi forgatagban.
A karácsony utáni csendnek megvan a maga különleges hangulata: az ünnepi fények még pislákolnak, de a nappali sarkaiban már gyűlnek a dekorok, díszdobozok és fényfüzérek, amelyek valahogy sosem találnak vissza maguktól a helyükre.
A karácsony maga a csoda, de a szeretetnek nem kell december 24-én éjfélt ütve véget érnie. Sőt, a legszebb pillanatok gyakran pont az ünnep másnapján születnek: amikor már nincs rohanás, nincs kapkodás, csak egy kicsit lassabb, finomabb, őszintébb figyelem egymásra.
Az ünnepek sokszor a terített asztal körül forognak, mégis a legemlékezetesebb pillanatok gyakran akkor születnek, amikor félretoljuk a tányérokat, és egymásra figyelünk. A családi játék nem gyerekes időtöltés, hanem közös nyelv: nevetés, versengés, emlékteremtés egy térben és időben.
Van valami varázslatos abban, amikor decemberben leülünk megnézni egy filmet, és hagyjuk, hogy lassan beszippantson az ünnepi hangulat. Néha elég egy meghitt fényekkel teli jelenet, egy családi vacsora, vagy akár csak egy apró utalás az év végi rohanásra, és máris érezzük: közeledik a karácsony.
A december sokak számára a pihenés, a családi együttlétek és természetesen az ínycsiklandó ünnepi falatok időszaka. A bejgli, a mézeskalács és a töltött káposzta mellett könnyen elcsábul az ember, és ilyenkor a mozgás háttérbe szorul. Pedig a testünk és a lelkünk is hálás, ha az ünnepi időszakban sem mondunk le a mozgásról.
A karácsony elvileg a békéről, a szeretetről és a meghitt pillanatokról szól… de valljuk be: sokszor inkább a rohanásról, a listákról és az időzsonglőrködésről. Amikor mindenkihez el kéne jutni, minden sütit meg kéne sütni, és közben a fát is díszíteni kellene, könnyen elillanhat az ünnepi hangulat.
Az ünnepi időszak sokszor egyszerre áldás és próbatétel: miközben mindenki a meghitt pillanatokat hajszolja, valójában egyre több feladat, elvárás és határidő szorít. Könnyű elveszni a tennivalók listájában, és közben szem elől téveszteni a lényeget: hogy a karácsony nem a tökéletességről, hanem az együtt töltött időről szól.
A karácsony az év egyik legszebb időszaka – a fények, az illatok, a családi együttlétek és az ajándékozás hangulata mind varázslatos. De közben ez az időszak az egyik legnagyobb “környezeti kihívás” is: rengeteg hulladék keletkezik, díszek és csomagolópapírok tonnái végzik a kukában pár nap után.
Karácsonykor mindenki szeret valami személyeset adni, ami nem csak egy gyorsan levadászott ajándék a bevásárlóközpont polcáról. Ilyenkor kerül elő a legkedvesebb, legszívhezszólóbb meglepetés: a saját kezűleg készített finomság.
Ökológiai szempontból jobb valódi fenyőfát vásárolni karácsonyra, mint műfenyőt - hívja fel a figyelmet Aszalós Réka, a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.
A karácsonyi készülődés nemcsak a sütés-főzésről, takarításról és ajándékvásárlásról szólhat, hanem arról is, hogy a gyerekek igazán részesei legyenek az ünnepi varázsnak. Sőt, a kicsik számára ez az időszak tele van csodával, izgalommal és olyan apró pillanatokkal, amelyekből egy életre szóló emlékek születhetnek.
Az ünnepi időszak egyet jelent a finom ételekkel, a családi lakomákkal és azzal, hogy “na, majd januárban diétázom”! A karácsonyi asztalon ott sorakoznak a krémes sütemények, a töltött káposzta, a bejgli és a forralt bor – és persze nehéz nemet mondani bármelyikre.
Az ünnepi időszak általában a családról, a közös vacsorákról és a zsúfolt nappaliról szól – ezért sokan magányosnak érzik magukat, ha decemberben egyedül maradnak. A társadalmi elvárások azt sugallják, hogy ilyenkor csak a nagy, zajos együttlétek a „normálisak”, pedig a csendes, önmagunkkal töltött ünnep is lehet tartalmas, meghitt és gyógyító.
A karácsonyi sütés sokak fejében egyet jelent a többórás dagasztással, a habos krémekkel, a rétegzett süteményekkel és a „mindent beborít a porcukor” élménnyel. Pedig az ünnepi desszerteknek nem feltétlenül kell bonyolultnak lenniük ahhoz, hogy mosolyt csaljanak az arcokra – sőt, néha épp a legegyszerűbb falatok adják vissza legjobban a karácsony ízét és melegségét.
Ahogy beköszönt a december, az otthonunk lassan ünnepi díszbe öltözik – de a karácsonyi hangulat nem csak a díszekről és a fényfüzérekről szól. Az igazi varázs a részletekben rejlik: egy finom fűszeres illatban, a gyertyák meleg fényében, a halk karácsonyi dallamokban és a nyugalmat árasztó otthoni pillanatokban.
Az ünnepi időszak sokszor egyszerre áldás és próbatétel: miközben mindenki a meghitt pillanatokat hajszolja, valójában egyre több feladat, elvárás és határidő szorít. Könnyű elveszni a tennivalók listájában, és közben szem elől téveszteni a lényeget: hogy a karácsony nem a tökéletességről, hanem az együtt töltött időről szól.
Sok otthonban nincs hely, idő vagy igény klasszikus karácsonyfára – és ez egyre gyakoribb jelenség. A modern ünneplés már nem a megszokott keretekről szól, hanem arról, hogyan teremthetünk saját stílusunkhoz illő, meghitt hangulatot.