Gyakran olyannyira gyermekeink igényeire összpontosítunk, hogy saját mentális és fizikai egészségünket elhanyagoljuk. Ez a hosszan tartó kimerültség és stressz súlyos következményekkel járhat mind a szülő, mind a család számára. A kiégés egyre gyakoribb probléma, amelyet sokan nem ismernek fel időben.
Semmihez sincs kedved, a teendős listád csak nő és nő, ingerült vagy, a türelmed szinte semmi. Sokszor úgy érzed, és a külvilág is Rád fogja, hogy milyen lusta/türelmetlen/szétszórt vagy. De az is lehet, hogy egyszerűen elfáradtál, nem csak fizikailag, hanem lelkileg, mentálisan is.
Hiába éreztük úgy korábban, hogy a munkák akár a hobbink is lehetne, akkor is belefáradhatunk hosszú évek alatt mindabba, ami ezzel együtt jár. A kiégés azonban nem úgy néz ki a valóságban, mint ahogy azt a filmekben ábrázolják.
A kiégés, vagy az eredeti angolszász szóval „burnout” tüneteivel általában azok találkoznak, akik valamilyen társadalmi segítő szerepben munkálkodnak. Tanárok, ápolók, szociális gondozók gyakran szembesülnek a problémával, hiszen a másokkal való foglalkozás, azonosulás miatt első sorban őket terheli olyan mértékű érzelmi stressz, ami hosszútávon kiégéshez vezethet, de természetesen más is szembesülhet vele.
Akár csak a szokásos munkahelyi pörgés, akár a home office, tanítás, ovis gyerkőc szórakoztatása állít, állított kihívás elé az elmúlt időszakban, valószínűleg egyvalami nem voltál az utóbbi időben: kipihent! Ha kimerültség jól látható jeleit produkálod, ideje lassítani!