Létezik egy pont a lakásban, amit reggel elsőként érünk el, és este utoljára hagyunk magunk mögött. Nem a nappali kanapéja, nem is a hálószoba – hanem a konyhapult. Egy sík felület, ami valójában sokkal több: reggeli kávék állomása, gyors vacsorák terepe, beszélgetések gyűjtőpontja, és néha egy kicsit rendetlen, de nagyon élő központ.
Az előző otthonunkban – helyszűke miatt - kisebb konyhaszekrényünk volt, így a munkafelület sem volt óriási. Ebből kifolyólag nagyjából minden munkafolyamatot úgy kezdtem, hogy elpakoltam a pulton lévő dolgokat ide meg oda, és csak utána indulhatott a tényleges munka.