Ahogy a világ egyre zajosabbá válik – nemcsak szó szerint, hanem információval, képekkel, értesítésekkel –, egyre többen keresnek valami egészen mást, amikor szabadságra mennek. Már nem a túlzsúfolt tengerpartok és programokkal teli városnézések vonzzák a kikapcsolódni vágyókat, hanem az elvonulás: a csendes, lassú, belső utazás lehetősége.
Hurry sickness (“sietés betegség”). Ez az angol kifejezés a sietést mint modernkori „betegséget” állítja elénk, noha nem tartozik a szorosan vett tényleges egészségügyi vagy mentális rendellenességek körébe. Mindennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hiszen a „rohannom kell” üzemmód folyamatossá válása jelentős mértékben átrendezheti és átminősítheti az élet számos területét. Továbbá nem mentes a feszültségtől és aggodalomtól sem, így nagy a lehetősége annak, hogy nem tudjuk kihozni a legjobbat a pillanatokból. Hogyan változtathatunk ezen?