Az ember a fiatal évei alatt szinte össze van nőve a legjobb barátnőjével. Azt érezzük, nincs az az iskola, munkahely, pasi, aki szétválaszthatná ezt a szövetséget. Aztán, ahogy telnek az évek, a találkozók mégiscsak csökkennek, hiszen az élet nem áll meg.
Míg korábban rendszeresen megleptem valami aprósággal a barátnőimet az év legmeghittebb ünnepén, az utóbbi években ez sajnos elmaradt. Jöttek a gyerkőcök szépen sorban, és karácsonykor igyekszünk az ő kedvükre tenni.
Már az óvodában is együtt törtetek borsot a fiúk orra alá? Vagy csak az általános iskola végén rendeztetek tanulásnak álcázott traccspartit, és váltatok örök szövetségessé? Esetleg a középiskolai évek lázadó időszaka kovácsolt össze Titeket? Vagy a főiskola, netán a munkahely hol boldog, hol boldogtalan percei?