Lustálkodni jó dolog, sőt, néha kell is. Lustának lenni? Hát, az már egy másik dolog! Hiszen ha lusták vagyunk, az az életünk minden területére kihathat, ami bizony nem kevés kalamajkát okozhat. Szerencsére, nincs minden veszve akkor sem, ha a nem éppen szorgalmas emberek táborát erősíted!
Van az úgy, hogy utol kell érnünk magunkat. Nem, nem a munkával, és még nem is csak a házimunkával! Önmagunkat kell, hogy utolérjük: A felpörgött testünket pihentetve be kell várnunk a lelkünket.
Valahogy senkit sem érdekel annyira ennek a dátumnak az eredete, hogy kiderüljön, miért is ma tartják világszerte a lusta napot, de ez éppen így van jól. Ha az eredetére nem is derül fény, árulkodó neve láttán nem csodálkozhat senki, hogy egyre csak növekszik a mai világnap rajongótábora.
Mindenkivel megesik, hogy néhanapján tart egy lustanapot, amikor sokáig alszik, a nap nagy részében pizsamában flangál, esetleg a család aznap szendvicset ebédel, mert az emberlányának nincs kedve főzőcskézni. De léteznek olyanok, akiknél ezek szinte minden napos esetek. Na, ők aztán az igazán lusták!