Talán nem érezzük teljesen elvetendőnek azt a meglátást, mely szerint: az idő az ember miatt, illetve benne létezik. Az emberi élet időbe ágyazott keretekkel rendelkezik, melynek az elejét mindenki látja, a végét csak sejteni, kikövetkeztetni, várni képes, tudni azonban nem tudja. Mivel személyére szabott életideje titokba van burkolva, és halvány fogalma sincs arról, hogy ágyban párnák között fog-e rányitni a vég, vagy másmilyen körülmények között, ezért gyakran nem tudja helyén kezelni a kérdést.
Az időutazás olyan izgalmas téma, amely már-már kimeríthetetlen témát szolgáltat nem csak a regényírók, de a filmkészítők számára is. A múltba történő visszatérés a legkedveltebb feldolgozási forma, de a képzeletbeli időkapukon és időgépeken keresztül a filmek szereplőinek vezetésével a távoli jövőbe és idegen galaxisokba is ellátogathatunk.
Az időutazás lehetősége sokunk fejében megfordul az életünk során többször is. A “Bárcsak, újra kezdhetném, máshogy döntenék!” mondatok révén éppen hogy a múltba vágyódunk vissza, míg a “Jó lenne tudni, mit hoz a jövő!” a jelennel történő elégedetlenségüket takarja.