„Akkor megyünk szánkózni!” – kérdezte a 4,5 éves nagyfiam tavaly decemberben, amikor is leesett körülbelül 1,5-2 centiméter hó.:-) Szóval, nincs mese, amint megfelelő mennyiségű fehér csapadék hull, be kell izzítanunk a szánkónkat!
Amikor a 2,5 fél éves nagyfiam egy reggeli mondatom hallatán, miszerint „Esik a hó!”, (ami annyit jelentett, hogy 2, azaz kettő centiméter hullott alá az égből:-)) hatalmas mosollyal, kikerekedő szemekkel kérdezte: „Akkor megyünk szánkózni?”:-) - hát, mondanom sem kell, hogy majd’ elolvadtam a gyönyörűségtől!
Szánkózós gyerekkori élményeimből kiindulva nem hinném, hogy egyhamar újra őrült ámokfutásba kezdek a domboldalról lefelé. Szép volt, jó volt, de a saját gyerkőcöm első téli száguldozásáig elég is volt. Ám vannak, akik nem bírnak meglenni hideg, hó és sebesség nélkül.
Bevallom őszintén, hogy a korcsolyázás nem a kedvencem, viszont azon kevés sportok közé tartozik, amit jobban szeretek nézni, mint művelni! Főleg akkor megy el a kedvem, amikor egy három éves kislány jobban csúszik a jégen, mint én. És nem az orrán. :)