Az elutasítással való szembesülés sosem könnyű, akár egy állásinterjúról, akár egy személyes kapcsolatról van szó. A visszautasítás érzése mélyen megérinthet minket, de fontos tudatosítani magunkban, hogy mindez akár a fejlődésünk része lehet.
Sokan úgy vélekednek, hogy az idősebb korba lépő emberek többsége arra vágyik, hogy kipihenje a „végleg” maga mögött hagyott aktív éveket, és ideje hátralévő részét elmélkedéssel, szemlélődéssel, visszavonultan élje. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy mivel kívánja tölteni a rendelkezésére álló életidőt, közöttük pedig akadnak olyanok is, akik a „legjobb éveket” nem engedik elköszönni a fiatalság elmúlásával.
Van az úgy, hogy betelik az a bizonyos pohár, és az ember egy mélyről feltörő sóhaj kíséretében olyan hátra arcot hajt végre, ami egy katonának is becsületére válna. Az egészségügy mellett a másik legnagyobb olyan terület, amely esetében nagyon gyakori az elmúlt években is a pályaelhagyás - nem meglepő módon - a közoktatás. De hová tud “átigazolni” egy korábbi pedagógus?