Csak még egy falat, az már nem fog ártani! Ó, csak még egy korty abból a finom üdítőből, az már igazán nem számít. Pontosan így kezdődnek a puffadós, hasfájós délutánok, esték, amikor már-már alig bírunk megmozdulni, úgy degeszre ettük magunkat.
Időnként mindenki átesik a ló túloldalára, és előfordul, hogy túleszi magát. Pedig ő „csak még egy szelet pizzát”, vagy „csak még egy szelet süteményt” szeretne enni. Aztán a sok „csak még egy” sokra megy, és hipp-hopp, máris azt vesszük észre, hogy tele vagyunk. Valamivel jó lenne csillapítani…