Az újrakezdés olyan, mint egy tiszta lap egy üres füzetben: izgalmas és ijesztő egyszerre. Vannak, akik óriási energiával vetik bele magukat a feladatba, hogy újraírják saját történetüket, míg mások félnek a hibák megismétlésétől. A múltunk emlékei még ott motoszkálnak bennünk, miközben már az ismeretlen jövő felé tekintünk.
Szinte hihetetlen, hogy lassan, de biztosan elérkezünk az év utolsó estéjéhez, amikor is csillogó ruhákba öltözünk, party szerkóba bújtatjuk a szívünket, és családdal, barátokkal búcsúztatjuk az elmúlt 365 napot és várjuk bizakodóan az előttünk álló esztendőt.
A karácsony nem csak egy ünnep, hanem egy érzés, ami minden évben beköltözik a szívünkbe. A gyertyafény, a fenyőillat, a közös nevetések és az együtt töltött idő varázslatossá teszik ezt az időszakot. A családtagok ilyenkor különösen közel kerülnek egymáshoz – a rohanó hétköznapok után végre van idő egymásra figyelni, beszélgetni, és együtt élvezni az ünnep minden pillanatát.
A szerelem csodálatos érzés, de valljuk be, néha annyira összezavar, hogy még a saját nevedet sem tudod kimondani, nemhogy egy értelmes mondatot. Olyan, mintha az érzelmeid koncertet tartanának a szívedben, de a szádból csak néhány bizonytalan hümmögés jönne ki. És ilyenkor lépnek színre a dalok – ezek a csodás érzelmi mankók, amik pont azt mondják ki, amit Te nem tudsz.
A mécsesek éppenhogy lekerültek a boltok polcairól, helyüket elfoglalták a csokimikulások, angyalkák. Kevin is ránk kacsintott már a beharangozókban, és a rádióadók is ontják magukból a karácsonyi dalokat. Hangolódni kellene, de Te inkább azt érzed, hogy jóból is megárt a sok?
Még a levelek sem igazán kezdtek színesedni a fákon, a csokimikulások, harangos, csillagos karácsonyi édességek, díszek már elvétve felbukkantak a boltok polcain. Amint lecsengett a halloween-i őrület, ezek az ünnepi nyalánkságok utat törtek maguknak, a legnagyobb hévvel igyekeznek meghozni a karácsonyi hangulatunkat.
Rossz ezt kimondani, de a hazugság a mindennapjaink része, még akkor is, ha nem minden esetlen tudatosak a hamis szavak. Néha beficcen egy aprócska füllentés, egy kis ferdítés, ami ártatlannak tűnik, de az igazság az, hogy ezek is hatalmas károkat okozhatnak.
A halál sajnos, vagy nem, de az életünk része, legyen szó szeretteink elvesztéséről, vagy éppen a saját elmúlásunkról. Halottak napja környékén minden a halál okozta veszteségről, az emlékezésről szól. Aztán vége ennek a néhány napnak, és mintha elfeledkeznénk a fentebb írtakról. Tabusítunk, elfojtunk, erősek vagyunk. Mert azt úgy kell…
Eljött az ősz, a bekuckózás ideje. Odakint esik, már korán is sötétedik, úgyhogy mi mást tehetne az ember lánya, minthogy a kanapéra kucorodik, keres egy szuper filmet és szerez magának egy izgalmakkal teli 1,5-2 órát. Ám ha sok a feszkó, inkább egy kis borzongásra vágysz? De a nevetés is jól jönne? Megoldjuk!
Érkezik a hűvösebb ősz, amikor is egyre többször kuckózunk majd be a kanapéra, hogy megnézzünk egy jó filmet. Mert egy jó alkotás feltölt, elgondolkoztat, feldob, megnevettet, megríkat és így tovább. De a feszkót is levezethetjük vele.
Amikor éppen csak elkezdődik, úgy érezzük, ez a nyár soha nem ér véget. Még július utolsó hetében, augusztus elején is végtelennek tűnik, aztán ahogy közeledünk az augusztusi tűzijáték időpontjához, a kirakatok, üzletek polcai tele lesznek a füzetek, tanszerek képeivel, már tudatosul bennünk: bizony enne a nyárnak is hamarosan búcsút inthetünk.
A testvéri szeretet az egyik legerősebb és legfontosabb kötelék az életben, amely már gyermekkorban kialakul, és egész életünkön át elkísér. A testvérek közötti kapcsolat nemcsak a szeretetre és a támogatásra épül, hanem az együttérzésre, a megértésre és a kölcsönös segítségnyújtásra is.
A népszerű filmzenék varázsa abban rejlik, hogy képesek érzelmeket és emlékeket felidézni, amelyek mélyen összekapcsolódnak a filmek történetével és hangulatával. Egy jól megkomponált filmzene nemcsak kiegészíti a jeleneteket, hanem önálló művészeti alkotásként is megállja a helyét, amelyet önmagában is élvezhetünk.
Imádjuk a nyarat, nem arról van szó, de azért jóból is megárt a sok! A forró napok testünket, lelkünket megterhelik, és már alig-alig van az a hideg ital, fagyi, vagy jégkrém mennyiség, amivel le tudnánk hűteni magunkat. És már a vízparton sem az igazi!
Az első várandósságom egyik legmeghatározóbb mondata az akkor 82 éves nagymamámtól érkezett: „Életed legszebb időszaka lesz!” Ő már csak tudhatta, hiszen 4 gyermeket nevelt fel, köztük az anyukámat. És amúgy teljesen igaza volt, mert 8 év után is melegség önti el a szívemet, ha arra a 9 hónapra gondolok.
Erre az időszakra vágyakozva boldog nosztalgiával gondol vissza, aki már egy ideje kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban, házasságban él. Mert van a nyári szerelmekben valami olyan megfoghatatlan, leírhatatlan, felemelő, amiért érdemes (volt) átélni, és akár még szenvedni is miatta. Hogy milyen is egy nyári szerelem? Néhányan megpróbálták megénekelni!
Kinek a déli, kinek az északi, kinek az egyik csücsök, kinek a másik a kedvence, de a Balaton mindenkit lenyűgöz, magával ragad. A bulik, a kirándulóhelyek, a strandok, a lángos illat – kellemes emlékek, amelyeket minden tavasszal várunk, és minden ősszel nagyon nehezen engedünk el.
Bármennyire is szeretjük a májust, a gyönyörű tavasz talán leggyönyörűbb hónapját, azért ebben az időszakban is vannak olyan napok, amiket inkább csak átaludnánk. Hiába tudjuk, hogy fontos, azért az eső nem mindig a szívünk csücske. Pedig tényleg megvan a maga szépsége.
A madarak csicseregnek, a méhek döngicsélnek, szerelem van a levegőben, amit az egyre többször felharsanó esküvői harangok, vagy éppen a hangosan dudáló esküvői menet is egyértelműen jelez. Hiába, a május a szerelem, így az esküvők hónapja is, szeptember-októberig nincs is megállás, már ami a lagzikat illeti.
Hol van már a bohókás április elseje, a kikelet, a mindig vidám húsvéti nyuszi? Elmúltak, elteltek, a tapsifüles pedig elugrált, hogy legyen ideje felkészülni a következő évre. Nekünk pedig maradt a tavasz, a virágillat, a madárcsicsergés, a pillangók a gyomrunkban és persze, a romantikus filmek.