A forintosításról magyarul
Úgy tűnik megérkezett a bankok elszámoltatásának záróakkordja, a forintosítási törvényjavaslat. A jelenlegi kalkulációk szerint ez változatlan adósságot (gyakorlatilag az eredeti tartozással majdnem megegyező hitelösszeget), ám kisebb törlesztő részleteket és kiszámítható kamatot jelenthet az adósoknak. A bankoknak csaknem 1000 milliárdos teherrel kell számolniuk.
Pozíciótól függően mindenki másképp ítéli meg a bankok - immár három törvénnyel keretbe foglalt - elszámoltatását: a devizahitelesek egy része csalódott a piaci átváltás miatt, a bankok pedig 1000 milliárdos áldozatvállalásuk miatt nyalogatják a sebeiket. A hétfőn beterjesztett forintosítási törvényjavaslat mindenesetre tisztázta az eddig hiányzó kérdéseket, és bár egész pontosan továbbra is nehéz kiszámolni, hogy kinek, hány forintot jelent a devizahitelek „kivezetésének” folyamata, az alapvető keretek adottak. Érdemes a három egymást követően elfogadott törvényt csomagban kezelni, már csak azért is, mert a bankok is egy lépcsőben alkalmazzák azokat.
AZ 1. TÖRVÉNY: 25-30 SZÁZALÉKOT ESHET A TÖRLESZTŐ
A még szeptemberben meghozott első törvény a Kúria szerint tisztességtelenül alkalmazott árfolyamrést és a szintén tisztességtelenül felszámított egyoldalú kamatemeléseket számoltatja el a bankokkal. Emiatt visszamenőleg korrigálni kell az árfolyam-különbözetet, amely a devizahitelek folyósításánál és a törlesztéseknél alkalmazott vételi, illetve eladási árfolyamok között merült fel. Szintén korrigálni kell a kamatemeléseket is, hacsak a banknak nem sikerül jogerősen bizonyítania, hogy nem tisztességtelenül számította azokat fel (még zajlanak a perek, de a részeredmények láttán kijelenthető, hogy nem a bankoknak áll a zászló). Az ennek menetét lefektető jogszabályt már szeptember végén elfogadta a parlament, a bankok pedig kiszámolták, hogy ez összességében durván 1000 milliárd forint – a hazai bankok teljes saját tőkéjének egyharmadát jelentő összeg – visszafizetését jelenti az adósok javára. Az egyéni visszafizetések között nagy eltérések lehetnek, de a korrekció nagy átlagban 25-30 százalékos csökkenést eredményez.
A 2. TÖRVÉNY: GYENGE FORINTON KONZERVÁLJUK AZ ADÓSSÁGOT
Erre jön rá a forintosítási törvény, amelyet hétfőn, a korábbi ígéretekhez képest később, benyújtottak, és amely rögzítette, hogy piaci (a november 7-i vagy a július és november közötti átlagárfolyam közül a kedvezőbb) árfolyamon váltják forintra a devizahiteleket (ez svájci franknál 256, eurónál 309 forintos átváltást jelent). Ezzel tehát további kedvezményt nem kapnak az adósok, akik tipikusan azt fogják tapasztalni, hogy a hátralévő tartozásuk körülbelül az eredeti állapotra fog visszaállni. Ez az, ami óriási csalódást kelthet, hiszen látszólag hiába törlesztettek éveken keresztül, most ott tartanak, ahol eredetileg voltak. Olyan, mintha már lefutottak volna egy félmaratont, lóg a nyelvük, de most visszaküldik őket a rajtvonalra, hogy tessék elölről kezdeni.
Rogán Antal hétfőn hozott példája is ezt mutatja: egy 43 ezer frankos (felvételkor átszámítva 6,8 millió forintos) hitel után az adós a futamidő elején 46 ezret fizetett, jelenleg 92 ezret törleszt havonta. A tőketartozás (az elmúlt évek árfolyamváltozása és a kamatemelések miatt) mostanra 8,8 millió forintra nőtt, tehát két millióval több, mint az eredeti hitel volt. A bankok elszámoltatása után és az eredeti kamat visszaállításával a forintra átszámított tőketartozás 7 millióra csökken, a törlesztőrészlet pedig havi 65 ezerre. A példabeli adósnak tehát még mindig nagyjából ugyanannyit kell visszafizetnie, mint amennyi kölcsönt felvett.
Az egyetlen, ami vigasztalhatja a hitelfelvevőket, az a forintra váltott hitelek kamatának leszállítása az eredeti szintre. Ez a hétfőn beterjesztett törvény legnagyobb vívmánya, továbbá az úgynevezett referenciakamatokon felül alkalmazott kamatfelár maximálása. Mindez együttesen azt eredményezi, hogy a lakáshitelek induló kamata (a most 2,1 százalékos bankközi kamatlábból kiindulva) akár 4,1 százalékra is leeshet, és nem is emelkedhet nyakló nélkül. (A forintosítási törvény kamatra vonatkozó részletesebb szabályairól lásd a lenti keretes írást.)
A 3. TÖRVÉNY: NEM SZÁLLHAT EL A KAMAT
A kamatok kiszámíthatóságát az úgynevezett fair bank törvény is garantálja, ez a devizahiteles mentőcsomag harmadik pillére. Ez egyfelől korlátozza, hogy a jövőben ne emelkedhessenek folyton a kamatok és mindenféle díjak, másfelől sokkal szigorúbb tájékoztatást ír elő a bankoknak mindenféle fogyasztói hitel esetére.
MEKKORA LEHET A FORINTOSÍTOTT HITEL KAMATA?
- a kamat nem lehet magasabb, mint a hitel eredeti kamata volt
- a hitelek csak referenciakamatozásúak lehetnek, a 3 havi BUBOR-hoz kötötten (ez most 2,1 százalék)
- a kamatfelár megegyezik a hitelek eredeti kamatfelárával (CHF esetén az eredeti kamatszintből le kell vonni az akkori LIBOR-t), de minimum 2 százalék lehet
- a kamatfelárnál plafont vezetnek be: lakáshitelnél maximum 5,5 százalék, szabad felhasználású jelzáloghitelnél maximum 7 százalék lehet
- a mostani BUBOR-ból kiindulva ez azt jelenti, hogy a kamat (felárastul) maximum 7,6 százalék lehet a lakáshiteleknél, és 9,1 az egyéb jelzáloghiteleknél
- minden hitelt automatikusan forintosítanak (amit 2004. május 1. és 2015. február 1. között kötöttek, és jelzálog-fedezetűek), de bizonyos esetekben devizában is lehet maradni
- csak akkor, ha legalább annyi devizajövedelme van az embernek, mint amennyit törleszt, vagy ha a hitel jövőre lejár, vagy ha az adós kamata nőne a forintosítás miatt az eredetihez képest
- ilyenkor az elszámoláshoz képest 30 napon belül jelezni kell a devizában maradást
- március-áprilisban lesz az elszámolás, de a forintosítás február 1-jére visszamenőleg lesz hatályos
Forrás: vs.hu
