Egy kártya mind felett: jön az állami plasztik?
Paranoiás elképzelésnek hangzik, ám ha elfogadják és megvalósítják a 2015. augusztusára tervezett jogszabályt, akkor nemcsak egyszerűen az adataink gyűlhetnek össze az államnál. Egységes rendszert szeretne a kormány, amely biztonságosabbá és kedvezőbbé alakítja át az eddig - véleményük szerint - átláthatatlan és pazarló plasztikkártya piacot. Természetesen akad kritika bőven.
Jogosítvány, személyi, diákigazolvány, kedvezményes vásárlásra vagy étkezésre jogosító kerületi vagy települési kártyák, üzletláncok hűségkártyái, beléptető kártyák, és persze bankkártyák - manapság egy tucatnyi plasztik tömi ki pénztárcánkat. A Belügyminisztérium szerint az egyre-másra szaporodó kártyák pazarlók és veszélyesek: minden egyes kibocsátó átesik a fejlesztés számos azonos fázisán, miközben egymással nem összeegyeztethető platformokon dolgoznak. Ráadásul - érvel a belügyi tárca - ezeken a kártyákon még az adataink sincsenek biztonságban. A kabinet ezért évek óta kitartóan dolgozik a nemzeti egységes elektronikus kártyakibocsátási rendszeren (NEK); az első rendelet már 2010-ben megjelent, a BM parlamentnek benyújtott törvénytervezete pedig jövő augusztustól valóban elindítaná az egységes kártyarendszert. A hivatalos indoklás szerint a NEK mindenkinek jó lesz: a kártyabirtokosok biztonsága nő, a kibocsátó vállalkozások pedig megszabadulnak a pénzrabló fejlesztgetések terhei alól.
Az államigazgatási kártyák kötelezően, a piaci alapúak egyelőre önkéntesen csatlakoznának a NEK-hez. A rendszer a már működő diákigazolványokkal indul, de hamarosan csatlakoznának hozzá a kormánytisztviselők kártyái (beléptetőrendszerekkel, munkaidő-nyilvántartással, cafeteria-szolgáltatásokkal), majd fokozatosan a megújuló, úgynevezett biztonsági okmányok (személyi, jogosítvány, útlevél stb.), valamint a közlekedési bérletek, illetve gyakorlatilag bármilyen elektronikus kártya.
Nyomon követhetők leszünk
Ha komolyan gondolják a kártyakibocsátás keretrendszerének egységességét, akkor ez azzal jár, hogy a rendszerhez csatlakozó plasztikokba úgynevezett RFID-chipet építenek be, hiszen az újonnan kibocsátott és prototípusként kezelt diákigazolványokban két éve ilyen van. Az elnevezés a radio frequency identification rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével teszi lehetővé az adatátvitelt.
A világszerte elterjedt technológia azt az információt is képes tárolni, hogy helyileg hol volt fellelhető a kártya. Ha egy épületben az ajtókon való áthaladás is csak chipes azonosítással lehetséges, akkor ellenőrizhető, hogy tulajdonosa mikor, merre járt. A diákigazolványok mellett az államigazgatás különböző hivatali épületeiben is működnek már ilyen kártyák és azokkal kommunikáló beléptető rendszerek.
Kérdés, nem merülnek-e fel adatvédelmi aggályok. A minisztérium szerint nem, hiszen a törvénytervezet kimondja, hogy a bűnüldöző hatóságok ugyan kikérhetnek adatokat a NEK nyilvántartásából, de a bíróság, az ügyészség vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok igénylése “nem irányulhat az egy felhasználóhoz tartozó összes funkció megismerésére”. Ez pedig "kizárja a NEK központi adatbázis alapján személyiségprofil felállítását” - érvel a BM.
Mi lesz a bankkártyákkal?
Ennek ellenére az új rendszerrel kapcsolatban a kártyakibocsátók köréből is hallani aggodalmakat. Őket nem elsősorban az adatvédelem izgatja, hanem hogy a későbbiekben nem lesz-e szélesebb körben kötelező a rendszerhez való csatlakozás. A tervezet szerint akik a jövőben a piacról érkezve be szeretnének lépni az állam egységes rendszerébe, azok egy hatósági eljárás keretében, pénzért válhatnak a NEK részévé (a tarifát később határozzák meg), és mint a Belügyminisztérium a VS.hu kérdésére fogalmazott: “a már forgalomban lévő piaci és nem piaci alapú kártyák kötelező csatlakozását csak külön törvény írhatja elő”. A törvénytervezet szerint a kártyák felhasználói számára írhatják elő a kötelező csatlakozást.
Mégis úgy tudjuk, hogy még olyan multik is a törvénytervezet gyors tanulmányozásába kezdtek, mint a Mastercard, holott első olvasatra a bankkártyák (készpénz-helyettesítő fizetési eszközök) nem tartoznak a jogszabály hatálya alá. Ezeknek a kibocsátása pénzügyi tevékenységgel jár, ami a hitelintézeti törvény és a pénzügyi felügyelet tárgyköre.
A piaci szereplők azért nyugtalanok, mert vannak rossz tapasztalataik: júliustól megkezdte működését a Nemzeti Mobilfizetési Zrt., amely a mobilparkolás területén az addigi piaci szolgáltatók fölé kerekedett. Az állami cég azóta ráadásul terjeszkedik: hozzá került a tömegközlekedéshez kapcsolódó elektronikus szolgáltatások megszervezése. Ennek része az úgynevezett nemzeti elektronikus jegyrendszer, amely az elektronikus jegykiadástól kezdve a beléptetőkapukig mindent összehangoltan fejlesztene az ország valamennyi közösségi közlekedési szolgáltatásánál. A nemzeti elektronikus jegyrendszernek pedig illeszkednie kell a NEK-hez, és a közlekedési kártyák adatai is a NEK nyilvántartásába kerülnének.
A haszonélvezet már számszerűsíthető
Érdekes azt is megnézni, hogy ki nyerhet az új rendszeren. A nemzeti kártyarendszer kidolgozásában részben ugyanazok bábáskodnak, mint a nemzeti mobilfizetés kialakításában. A mobilfizetés területén Szőke Pál tevékenykedett miniszteri biztosként, aki korábban éppen annak a cégnek, az Első Mobilfizetés Elszámoló (EME) Zrt.-nek volt igazgatósági tagja, amelytől a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. elhappolta a mobilparkolás koordinációját.
Utóbb pedig az EME Zrt. korábbi tisztségviselője, Emőri Gábor cége, az i-Cell fejleszthette ki az EME rendszeréhez kísértetiesen hasonlító nemzeti mobilfizetési platformot. Ez egyfajta árukapcsolásnak is tűnt: az i-Cell valósíthatta meg az elektronikus útdíjfizetés informatikai hátterét 36 milliárd forintból, majd ugyanerre a cégre bízták a mobilfizetés kialakítását is 800 millió forintért.
Az i-Cell azt a tendert is elnyerte, amelyet az útdíjkerülők lefülelésére is használható traffipaxokra írt ki a rendőrség. Az i-Cell Mobilsoft Zrt. tavaly nulláról 13 milliárd forint fölé tornászta árbevételét, amin több mint 4 milliárd forint profitot ért el. Szőke Pál pedig nemcsak a nemzeti mobilfizetés miniszteri biztosa volt, hanem az elektronikus jegyrendszeré is.
Gyanún felül álló közbeszerzések
A nemzeti kártyarendszernek is van ugyanakkor miniszteri biztosa. Ő Vetési Pál, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) elnöke. Ez a hivatal írja ki a közbeszerzéseket a NEK megvalósításához, amelyet uniós pénzből finanszíroznak.
Bár az érdemi fejlesztésre még csak a közeljövőben szerződik a KEKKH, már a kisebb tenderek miatt is belső ellenőrzést kellett elrendelnie a felügyelő minisztériumnak. Az év elején ugyanis két társaság is elnyert egy-egy húszmilliós tendert, és mindkettő kapcsolata kimutatható volt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium korábbi államtitkárával, Gál András Leventével.
Az állami tulajdonban lévő Magyar Vitorlás Központ pilot projektként a zánkai cég saját vitorláskártyáját fejlesztheti ki a NEK keretében, a Blue Shine Kft. pedig részben kommunikációs szolgáltatásokat nyújt a NEK-nek, beleértve a vitorláskártya népszerűsítését is. A Blue Shine ügyvezetője Detre Diána, akit Gál András Levente barátnőjeként azonosított be a sajtó. A minisztériumi vizsgálat azonban nem állapított meg jogsértést. Más kérdés, hogy a chipes vitorláskártya még nem készült el, a NEK indulására vár.
Pénzhiány és magánakciók a nemzeti kibontakozás útjában
A NEK fejlesztése az elmúlt hónapokban megtorpant. Már tavaly tavasszal is volt egy olyan közbeszerzési pályázat, amelyet visszavontak, holott három ajánlat is érkezett rá. Az indoklás szerint a tendert kiíró KEKKH “előre nem látható és elháríthatatlan ok - fedezetelvonás - következtében” nem képes a szerződés megkötésére. Úgy tűnik, nincs elég pénz a rendszer kialakítására.
A VS.hu kérdésére a Belügyminisztérium azt válaszolta, hogy az eredeti, 2,8 milliárd forintos költségvetést egy tavaly márciusi kormányhatározat 800 millió forintra csökkentette. Bár a KEKKH azt tervezte, hogy idén már az év elején több közbeszerzést is kiír, a minisztérium erről mindössze annyit mondott, hogy az eljárás folyamatban van.
A törvénytervezethez fűzött hatásvizsgálat a pénzhiányra nem tér ki, viszont megállapítja, hogy a NEK csak akkor kezdheti meg a működését, ha kialakítják hozzá az informatikai hátteret, amelynek viszont feltétele a jogszabály hatályba lépése.
A késlekedés ugyanakkor azt hozhatja, hogy egyre több (köz)szolgáltató mégis önálló fejlesztésbe kezd, nem várja meg az állami kereteket. A főváros éppen a napokban írta alá a szerződést a német Scheidt&Bachmann céggel, amely a tervek szerint a következő két évben építi ki az elektronikus jegyrendszert és a metró beléptető kapuit Budapesten. A bő 15 milliárd forintos fejlesztést hitelből fedezi a főváros. Hosszadalmas tájékoztatója legvégén a Budapesti Közlekedési Központ megjegyzi: fejlesztési terveikben szerepel, hogy a diákigazolványok alkalmasak legyenek a fővárosi elektronikus jegyrendszer “közvetlen használatára”.
Ez arra utal, hogy Tarlós István mintha külön utat járna; piaci szereplők erre mondták a VS.hu-nak, hogy légy került a levesbe. A főpolgármester huszárvágása veszélybe sodorta azt az újabb nemzeti szolgáltatást, amelyet a kormány a mobilfizetéshez, a közműszolgáltatásokhoz vagy éppen egyes banki pénzügyi szolgáltatásokhoz hasonlóan állami gyámság alá szán. “De csak figyelni kell - fűzték hozzá -, kik és milyen mozdulatokkal fogják kihalászni ezt a zavaró legyet." Persze szigorúan a hatékonyság és az egységesítés elvei mentén.
Forrás: vs.hu
