Veszélyes lehet vezetés közben a GPS állítgatása?
Mennyire megengedhető vezetés közben telefonálni? Kihangosítóval vagy nélküle engedélyezett? Használ navigációs eszközöket vagy alkalmazásokat? Hallgat zenét útközben? Milyen hangerővel? Veszekedtek már a gyerekek a hátsó ülésen olyan hangosan, hogy hátrafordulva rájuk szólt, ezt azonnal fejezzék be? Mi a helyzet a sietős reggelekkel, amikor a szendvicset már az autóban fogyasztjuk el?
Eltérő élethelyzetek, eltérő felszereltségű járművek, rutinszerű vagy rendkívüli napirend is állhat a fent felvázolt helyzetek mögött. A vezető hangulata viszont nem attól függ nagy általánosságban, hogy éppen milyen járműben ül. Miért tesszük akkor egymás mellé a fedélzeti számítógépet vagy tabletet állítgató járművezetőt azzal az esettel, amikor sofőrünk éppen zenét hallgat teljes hangerővel?
A KRESZ megközelítése szempontjából egy esetkörről van szó. Azt általában mindenki tudja, hogy járművet csak az vezethet, aki a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik és a jármű vezetésétől eltiltva nincs. Az sem meglepetés, hogy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem állhat a vezető, és szervezetében nem lehet szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.
De mit jelent a KRESZ azon rendelkezése, amely éppen a fenti két tiltás között bújik meg, és úgy hangzik, hogy a járművet csak az vezetheti, aki a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van?
Itt egy olyan gumikötél szabályról van szó, amely megalapozhatja a felelősségét azoknak a járművezetőknek is, akik nem koncentrálnak kellő mértékben a vezetésre. A KRESZ megfogalmazása nem kellően konkrét, illetve nem tükrözi a lényeget: a koncentráció megléte vagy annak hiánya a döntő. Minthogy nem egy olyan jól megragadható szabályról van szó, mint a menet közben kézben tartott mobiltelefonra vonatkozó tilalom, mindig az eset összes körülményei fogják azt meghatározni, hogy a vezető a jármű biztonságos vezetésére alkalmas állapotban van-e.
No igen, de hogyan bizonyítja be a rendőr, hogy éppen szendvicset ettem a balkanyar során, vagy hogy a gyermek kekszeszacskóját nyitogattam útközben? Nagy valószínűséggel sehogy, nem is gyakori a bírságolások száma ezekre a körülményekre alapítva. A „tényleg gyorshajtottam, de hogyan lehetne megúszni” vezetők országában a bírság veszélyének hiánya esetén csak a belátás, a józan ész segíthet. A fentiek vizsgálata ugyanis legtöbb esetben akkor jön szóba, amikor súlyos baleseteket követően kiderül, hogy a vezető figyelmét a navigációs rendszer állítgatása vonta el, vagy hogy a baleset után a roncsból még mindig üvölt a zene.
Az tehát, hogy vezetés közben többfelé kell figyelnünk, természetes. A többi közlekedőn túl más körülmények is elvonják figyelmünket. Ennek a monotonitás veszélyeinek küszöbölésében ugyan van szerepe, de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a vezetésre minden olyan körülmény negatív hatással van, amely a vezető figyelmét megosztja, így bár jogilag nem lehet számon kérni bennünket, ha kihangosítón keresztül telefonálunk, gyakorlatilag azonban mégis növeli a reakcióidőnket a telefonálás.
Az pedig, hogy hosszú másodperceken keresztül nem tartjuk figyelmünket az úton, megengedhetetlen. A kezeink helyett könyökünkkel sem fogunk tudni vezetni.
Na jó, 100-ból ötvenszer igen. Vagy többször? Nincs jelentősége. Mert a maradék eseteknek olyan következményei lehetnek, ahol az eljárás során a szakértő másodpercekről fog beszélni, amelyek egy örökkévalóságra változtatták meg a mások és a saját életünket. Ne kockáztassuk meg!
dr. Gombolai Éva
Forrás: DAS