A „mi is tulajdonképpen a házasság?” kérdésre, a megközelítésektől függően, számos válaszlehetőséggel lehet szolgálni. Így például a következőkkel: a házasság egy szent szerződés, ami az egymásnak hűséget fogadó felek ígéretét pecsételi meg. Spirituális szempontból két lélek titokzatos egybeforrását jelölő szertartás. Jogi nézőpontból szemlélve egy vagyonjogi szerződésről beszélhetünk, aminek a lényege abban rejlik, hogy a házastársak vagyona közös a házassági életközösség tartamára. A család számára alapot képező együttműködés, amitől a legtöbben azt remélik, hogy érvényesül a „míg a halál el nem választ” kinyilatkoztatás.
A minap arról folytattam társalgást, hogy miért lesz egyre kevesebb barátunk, ahogy telik felettünk az idő. Ismerőseim nagy része egyetértett abban, hogy egy-egy életszakaszban óhatatlanul - a más és más környezet miatt - cserélődnek az ismerősi körök, és mindenki bánt egy-egy olyan barátságot, amelyet a közelmúltban hagyott véget érni.
A regények, különösképpen a családregények, játszódjanak akár a múltban vagy a jelenben, a szereplőik, valamint a köztük lévő konfliktusok és dinamikák által többféle értelemben mutathatnak példát a mai családok számára. Hogyan kell megtörni egy családi karmát, hogy minden tagja boldog lehessen?
Van az úgy, hogy egy-egy a másik megbízhatatlansága miatt zátonyra futott kapcsolat hatására gyanakvóbban vagyunk az új kapcsolataink elején, és legtöbbször valóban csak túlóvatoskodjuk az ismerkedést. De mi van akkor, ha nem ért minket olyan élmény, aminek hatására indokolt lenne így viselkednünk, mégis úgy érezzük, valami titok lappang a háttérben?
Lassan el is telt az év első teljes hónapja. Volt elég időnk önmagunkkal és a legújabb céljainkon gondolkodni, így elérkezett az idő arra, hogy a környezetünkkel való kapcsolatunkat is rendezzük. Tudod, egyedül minden úgy lesz, ahogy te akarod, viszont többedmagaddal messzebbre lehet jutni!
Az udvariasság és az udvariaskodás között van egy árnyalatnyi, de annál fontosabb különbség, nem hiába van két szavunk rá. Az egyik mögött jóval kevesebb tartalom és valódiság húzódik. Amennyiben pont azért nem vagy kedveskedős típus, mert üresnek és alakoskodónak érzed magadtól, meg kell, hogy nyugtassalak: A kedvesség tanulható!
Számos alkalommal találhattuk már szembe magunkat egy-egy csúfosan végződő (pár)kapcsolat olyszerű summázásával, hogy: „én őszinte voltam vele…” Vajon mi rejlik ebben a misztikus „szinteségben” (az „ő szintje” jelentés mellett), amely, temérdek kudarcélmény előidézőjévé vált?