A drágaköveiről egykor híressé vált Ceylon szigete később a gyöngyhalászatnak adta át a stafétát. Hajdanán a nemesgyöngy-halászatra specializálódott bennszülöttek egy cápabűvölő jelenlétével és bátorításával ugrottak be a vízbe, hogy kagylózsákmánnyal a kezükben térjenek vissza a hajóra. A halászok által összegyűjtögetett kagylókat felhalmozták, majd elárverezték. A felvásárlók sokat kockáztattak ezzel az üzlettel, hiszen rengeteg kagylóban nem lelték meg a gazdagság forrásaként számon tartott gyöngyszemet. Ám a kereskedők kockázatvállalása eltörpült az életüket minden nap kockára tevő gyöngyhalászokéi mellett.
Az egyik legfigyelemreméltóbb információ, melyről értesülhetünk az ékszerekkel kapcsolatban az, hogy korábban tartottak igényt ezekre a testdíszítő tárgyakra, mint a ruházatra. Később az öltözékek esztétikus kiegészítő elemeiként tekintettek rájuk.
Nem mondom, hogy túl sűrűn viselek ékszert, viszont ha mégis, akkor sem szeretem túlzásba vinni a dolgokat. Igyekszem megmaradni a szolídabb stílusnál. Pedig nem kellene, az elmúlt években az ékszerviselési szokások terén is történtek kisebb-nagyobb változások.