Ma milyen eddig még befejezetlenül várakozó teendők jutnak eszedbe? Ezzel szemben pedig hányszor fordul elő az, hogy olyan feladataidra gondolsz, amelyeknek a végére már sikerült pontot tenned? Mennyire érzel leküzdhetetlen késztetést arra, hogy tovább nézz egy függőben hagyott cselekményű sorozatot? Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek a Zeigarnik-effektus néven futó jelenséggel. Hogy miről is van szó? Erre a kérdésre az alábbiakban keressük a választ.
A Harvard egyik tanulmánya szerint a fiatalabb korosztály körében egyre szélesebb körben jelentkező pszichés betegségek növekedése elsősorban a önmagukkal szemben támasztott – rendszerint irracionális – elvárásokból és a gyakori önbíráskodásból fakadhat. A kutatók rámutatnak arra, hogy mindezen elvárásokat olyan kortárs mítosz elsajátítások mozgatják, amelyek a tökéletesség hajszolásának irreális igényéből építkeznek.
A szellemes halogatók aranyszabálya így hangzik: Amit megtehetsz ma, halaszd holnaputánra, és így nyersz két szabadnapot. Ám a szakemberek szerint a rendszerető, feketeöves rutinosok is belegabalyodnak egynéhányszor a halogatásba. Önkéntes halogatóvá pedig aligha válik valaki. Nézzük meg, hogyan hagyhatunk fel ezzel a kedvünket lohasztó szokással – amennyiben van ilyenünk.
Az új év mindig izgalmas lehetőséget kínál a változásra és a fejlődésre. Sokan újévi fogadalmakkal kezdenek neki a 2024-nek, de fontos megérteni, hogy nemcsak az új szokások bevezetése, hanem a régiek elhagyása is hozzájárulhat a személyes fejlődéshez. Ebben a cikkben öt olyan dolgot fogunk megvizsgálni, amelyeket jobb, ha a elkerülsz az új évben.
Bár a mindent az utolsó percre halasztás hátterében nyomokban fellelhető a lustaság, a legtöbb esetben mégsem csupán erről van szó. Vannak tökéletességre törekvő halogatók is, akik a záró pillanatig intenzív odaadással csiszolnak, alakítanak, formálnak a munkán, hogy az minél közelebb kerülhessen a hibátlanhoz. Egyesek összetörnek a határidő-nyomás alatt, másokat viszont éppen a lelki szemeik előtt villódzó határidők serkentenek. Mi hát a halogatás, és hányadán állunk ezzel az emberi életünkbe sűrűn belekapaszkodó problémával?
Közel egy éve megnőtt az otthon töltött óráink száma, és, ha már kitanultuk a kenyérsütés csínját-bínját, elolvastuk az összes könyvet, megnéztük az összes sorozatot és végkép nem tudunk mit tenni, amíg újra el lehet járni… nos akkor elő az örökké halogatott teendőkkel!
A házunk, a háztartásunk, ahogy élünk sokat elárulhat a jellemünkről, az életvitelünkről vagy akár még az esetleges pszichológiai problémáinkról is. Vajon mit sugall, ha mindig megvárjuk, hogy tele legyen a mosogatónk, a szemetesünk és a szennyes kosarunk?
Azt gondolom, hogy a halogatás önmagunk szabotálása. Bármi is az, amit csak tologatsz magad előtt, rajtad fog csattanni. Éppen ezért kapd össze magad, és csak csináld! Igazán remek érzés lesz végre túl lenni a „nemszeretem” feladatokon! Rengeteg időt pocsékolunk azzal, hogy a halogatni kívánt tevékenységek előtt sorozatosan más, kevésbé fontos dolgot teszünk inkább meg.
Mindannyian bűnösek vagyunk ebben egy kicsit. Képesek vagyunk az utolsó, vagy rosszabb esetben az azutáni pillanatig halogatni azokat a dolgokat, amelyekhez kevésbé van kedvünk. Legyen az az adóbevallás vagy a fogorvos. Hiszed vagy sem, a halogatásnak rengeteg komoly oka lehet, nemcsak a szimpla lustaság.
Egész nap rohanunk, későn érünk haza és otthon úgy érezzük, hogy valamit még csinálni kéne elalvás előtt. Ne csak munkával teljen a nap! De már 9 óra is elmúlt és még mosogatni is kell... Egy rész a kedvenc sorozatból azért belefér, vagy inkább kettő. Majd azt vesszük észre, hogy lassan éjjel egy óra, de még egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Nem baj, aludni ráérünk a sírban is, nemde?