Vannak, akik fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy minden nappal legalább egy kicsivel jobb emberré váljanak. Bruno Bettelheim a gyermeknevelés terén megkerülhetetlenné vált klasszikusában, Az elég jó szülő c. könyvében, azzal nyugtatja olvasóit, hogy a tökéletes szülői mibenlét hajszolása helyett járhatóbb útnak bizonyul az, ha elég jó szülőkké válunk. Ezzel párhuzamosan feltevődik a kérdés: vajon ugyanígy optimális törekvésnek tekinthetjük az „elég jó emberré” válást is? De mit jelent jó, illetve elég jó embernek lenni? Milyen tulajdonságokkal felvértezetten kell forgolódni a világban ahhoz, hogy valakiről ez a megtisztelő hír járhassa?
A harag érzelmi jelenségével minden ember óhatatlanul szembe találja magát élete folyamán. A negatív érzések miatti belső feszültség kis ideig akár motiváló hatású is lehet, amennyiben megoldást enged találni az aktuális problémás helyzetre. A túlzott harag ugyanakkor könnyen válhat a magas vérnyomás, kusza gondolkodás vagy éppen meggondolatlanul kimondott szavak előidézőjévé.
Az emberek egyik legnagyobb próbatétele a megbocsátás. Ezzel a morális kérdéssel mind a mai napig hadilábon állunk. „Megbocsátok, de azért vannak határok, hogy meddig.” „ Megbocsátom, de azért senki ne várja tőlem, hogy az ellenem elkövetett vétkeket el is felejtsem.”
A harag rossz tanácsadó? A harag sokféle információt hordozhat magában, és a düh érzése teljesen természetes érzelem, amik miatt meg kell élnünk. Mindenesetre nem jó magadban gyűjtögetni, még ha az elengedése nem is túl könnyű.