Volt idő, amikor az ikon szó egyet jelentett a hibátlansággal. Szimmetrikus arcok, kontrollált megjelenés, elérhetetlen tökéletesség. Ma azonban valami látványosan elmozdult. Az új női ikonok nem akarnak példaképek lenni a klasszikus értelemben – és éppen ettől válnak igazán hatásossá.
Gyermekkorunk hőn imádott példaképeire visszatekintve gyakran ott mocorog a fejünkben a „vajon miért éppen ő?” elbizonytalanító kérdése. Amikor „Lócikként” még csillogó szemmel mustráltuk a körülöttünk forgolódó „óriásokat” szempillantás alatt a helyükre bűvöltük volna magunkat, ha tehettük volna – ha lett volna hozzá megfelelő varázspálcánk. Azonban később ráébredtünk arra, hogy e hús-vér példaképek egyik legszembetűnőbb gyengesége az idealizálásukban érhető tetten.