A rengeteg ránk zúduló információ. A folyamatos nyüzsgés, hogy le ne maradjunk valamiről. A fogyasztói társadalom. A sok-sok felhalmozott dolog körülöttünk, amelyek nagy részére valójában semmi szükségünk…Ugye neked is van egy olyan érzésed, hogy akár a te életedet is vázolhattuk volna ebben a néhány sorban?
Korábban sűrűn hangoztatták mindenfelé, hogy az embert társas kapcsolatai, értékes együttlétei, közösségi tevékenységei emelik sokat dicsért rangjára. A minimalizmus dicsérete alcímet viselő könyv szerzői (Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus) egy John Lennon slágert (Imagine) idéző töprengésre sarkalló képet festenek elénk azt ecsetelve, hogy képzeljünk el egy olyan világot, amelyben mindenből kevesebb van. Majd kifejtik, hogy mi mindenből: holmikból, adósságból, stresszből, elégedetlenségből. Egyáltalán frusztráló, lélekmarcangoló zavaró tényezőkből kevesebb van. Majd tovább haladnak a „képzeld el, hogy…” ösvényén.
Az egyszerűség kedvéért – szoktuk mondani. Azt is viszonylag sűrűn rebesgetjük és fogadjuk innen-onnan érkező jótanács és életbölcsesség formájában, hogy az egyszerűség az valójában út a problémamegoldáshoz; megbízható és elegáns; az arany középút maga.
A minimalizmus immár elérte az életmód tanácsadókat is. A "kevesebb több", egy ismerősen csengő mondás, amelyre eszközként tekintenek az irányzat követői. Ha megszabadulsz a feleslegtől, máris boldogabb életed lehet, hiszen a túl sok tárgy, ruhanemű és bútor csak boldogtalanná tesz, és észre sem veszed. A jóléti társadalom többé nem gyakorol rád nyomást, ha a minimalizmus irányelvét követed.