Beérheted kevéssel is – a minimalizmus egy lehetséges út
Korábban sűrűn hangoztatták mindenfelé, hogy az embert társas kapcsolatai, értékes együttlétei, közösségi tevékenységei emelik sokat dicsért rangjára. A minimalizmus dicsérete alcímet viselő könyv szerzői (Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus) egy John Lennon slágert (Imagine) idéző töprengésre sarkalló képet festenek elénk azt ecsetelve, hogy képzeljünk el egy olyan világot, amelyben mindenből kevesebb van. Majd kifejtik, hogy mi mindenből: holmikból, adósságból, stresszből, elégedetlenségből. Egyáltalán frusztráló, lélekmarcangoló zavaró tényezőkből kevesebb van. Majd tovább haladnak a „képzeld el, hogy…” ösvényén.
Képzeljünk el egy olyan világot (akárha egy vezetett meditációban vennénk részt), ahol viszont mindenből több van. Több. Ám nem anyagi, hanem az emberi életet láthatatlanul körbeszövő éltető, becses és nélkülözhetetlen többletről szólnak. Több: időről, értékes kapcsolatról, segítőkészségről, elégedettségről, tudatosságról van szó.
Azonban nem titok, hogy mindennek ára van. A lemondás. A tudatos lemondás és elengedés az ára. A minimalista életben sokan egyfajta nagyobb volumenű lomtalanítást látnak. Bizonyos megközelítésből igen, ekként is leírható, megfogható. Azonban a minimalizmus egy életszemlélet, melyben ugyanúgy helyhez jut: az önismeret és a környezettudatosság; kapcsolatunk a világgal, az emberekkel, a tárgyakkal, a pénzzel, az igazsággal, az értékekkel, a kreativitással, a sikerrel, a boldogsággal.
A minimalizmus nem egyenértékű a szegénységbe, az önsanyargató és fukar létbe való önkéntes belezuhanással. Ez egyfajta felismerése annak a régtől hangoztatott bölcsességnek, mely kimondja: a kevesebb néha több. De ugyanígy van ez fordítva is, hiszen a több bizonyos tekintetben kevesebbé válik. Vagy kevesebbé tesz. Kiüresíthet. A mennyiség soha nem helyettesítheti a minőséget, nem állhat a helyébe.
Nálunk is elhangzott a maga szellemes szemfelnyitogató módján, hogy: „Fárasztó sportág a pénzvadászat, pihenni közben nem lehet. Ez is kell hozzá, az is kell hozzá.” A társadalom által diktált tempóba egy idő után bele lehet törődni. Az állandó versenynek, a fárasztó hajszának se végét, se hosszát nem látjuk. Aztán fizikailag és mentálisan is megfizetjük az árát.
Hogyan lép képbe, és miben lehet segítségünkre e téren a minimalizmus?
(újra) rendezettebbé, jobban szervezettebbé, természetesebbé tehetjük életünk minden területét
újra fellélegezhetünk (szó szerint és átvitt értelemben egyaránt), hiszen a fölösleges tárgyaktól való megszabadulás egyrészt szellősebb, tágasabb teret eredményez, másrészt pedig nyugalmat és mentális teret is
zsúfolt térben a koncentráció is nehezebben megy, nem enged a lényegre, a legfontosabbra összpontosítani
időt és pénzt is megtakaríthatunk
a fölösleges tárgyak, holmik elengedésével a fizikai és a szellemi tér is felszabadul
kevésbé fogjuk azt érezni, hogy az életünk kicsúszik az irányításunk alól
segít ráeszmélni arra, hogy mi tekinthető az életben igazán fontosnak.
