Tudod, hogy ideje lenne pihenni, ha a kávé már csak dísz a kezedben, és képes vagy egy macska szundizását is irigyelni. Mert valljuk be, pihenni tényleg művészet – és nem, a kanapén telefonnyomkodás nem az igazi műfaja. Igazi pihenés az, amikor az agyad kikapcsol, a vállad ellazul, és elfelejted, hogy valaha is voltak e-mailek.
Mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akiknek az önbizalma nagyobb, mint egy stadion, és úgy viselkednek, mintha a világ csak körülöttük forogna. Az arrogáns emberek az a különös fajta, akik képesek még egy egyszerű beszélgetést is az ő személyes dicsőségtörténetükké alakítani.
Létezik egy olyan különleges pszichoterápiás irányzat, amely a személyiségünkben kialakult hosszú távú, negatív gondolkodási és viselkedési mintákkal dolgozik: ez a sématerápia. Azért írjuk, hogy különleges, mert elsősorban azoknak ajánlják, akik már más típusú terápiákkal próbálkoztak, de nem értek el tartós javulást.
Manapság egyre sűrűbben fordul elő, hogy valaki 60 vagy akár 70 éves kora felett dönt úgy, hogy kilép a hosszú évtizedek óta tartó házasságából. Ezt bizony egyesek csodálkozva és értetlenül nézik úgy, hogy közben fogalmuk sincs mi játszódhat le a másikban, és azt sem látják át, hogy mi lehet a döntés oka.
Mindenhol vannak olyanok, akik bosszantó szokásaikkal, tulajdonságaikkal könnyen frusztrálhatják a többieket. Ha nem figyelünk oda a viselkedésünkre, észrevétlenül is feszültséget generálhatunk, amit egy idő után mások már nem biztos, hogy elviselnek. A pszichológusok szerint az alábbiak a leggyakoribb szokások, amelyektől sokan falra másznak.
Te is láttál már olyan kisgyereket, aki gyakran befogja a fülét, mert jobban zavarják az őt érő hangingerek, mint például a társait? A hallási túlérzékenység egy eltérő idegrendszeri működés, nem betegség. De mit történik ilyenkor pontosan? Ezt igyekeztünk körül járni, illetve azt, hogy szülőként hogyan segíthetünk, ha ilyesmi reakciót tapasztalunk a gyerekünknél.
Nemrég írtunk arról, miért olyan különleges a nagyszülő-unoka kapcsolat, sőt, még közös program tippeket is adtunk az őszi szünetre. Most nézzük meg a másik oldalt! Mert jó esetben a nagymami vagy nagypapi alig várja, hogy megérkezzenek az unokákhoz. Azonban nem mindenki van ezzel így. Náluk a kifogás általában az, hogy nem érnek rá, vagy, hogy messze laknak. De mi lehet a háttérben a valódi ok azoknál, akik egyébként egészségileg megengedhetnék maguknak, hogy aktívan részt vegyenek családjuk életében, mégsem teszik? Nézzük, mit mondanak a szakértők!
A kormányfogás valóban többet mond el rólunk, mint elsőre gondolnánk. Míg egyesek a szoros, koncentrált fogást választják, mintha a kormány lenne az egyetlen dolog, ami stabilitást adhat az életükben, mások a nyugodtabb, laza kézhelyzetet preferálják, amely a bizalom és a kontroll érzését sugározza.
Mindannyiunknak vannak rossz napjai, amikor úgy érezzük, semmi nem sikerül, és a világ összeesküdött ellenünk. Ilyenkor könnyű belecsúszni a siránkozás spiráljába, észrevétlenül ismételgetve azokat a mondatokat, amik valójában csak tovább rontják a helyzetünket.
Amikor valakit ásítani látsz, 10-ből minimum 8-szor, de az is lehet, hogy 10-szer, te is automatikusan ásítozni kezdesz? Miért történik így? Ez egy nagyon érdekes, és még mindig kutatott jelenség, amely sokkal többet mond rólunk, mint gondolnánk. Egyáltalán nem véletlen, hogy így reagálunk.
Az autóvezetés az egyik legmegosztóbb tevékenység: vannak, akik imádják, és már a kulcsot forgatva izgatottan gondolnak az előttük álló kilométerekre, míg mások legszívesebben soha nem ülnének volán mögé. Az egyik tábor számára a vezetés szabadságot, adrenalint és kalandot jelent, a másiknak stresszt, dugót és parkolási rémálmokat.
Vannak emberek, akiknek a párkapcsolatai rendre egy szerep köré épülnek: folyamatosan a harmadik fél, a titkos szerető pozíciójába kerülnek. Te is ismersz ilyet?
Az újrakezdés olyan, mint egy tiszta lap egy üres füzetben: izgalmas és ijesztő egyszerre. Vannak, akik óriási energiával vetik bele magukat a feladatba, hogy újraírják saját történetüket, míg mások félnek a hibák megismétlésétől. A múltunk emlékei még ott motoszkálnak bennünk, miközben már az ismeretlen jövő felé tekintünk.
Szinte hihetetlen, hogy lassan, de biztosan elérkezünk az év utolsó estéjéhez, amikor is csillogó ruhákba öltözünk, party szerkóba bújtatjuk a szívünket, és családdal, barátokkal búcsúztatjuk az elmúlt 365 napot és várjuk bizakodóan az előttünk álló esztendőt.
Te is érezted már, hogy idegességedben elkezdesz remegni? Ez a különös és néha kellemetlen jelenség sokunk számára ismerős lehet – legyen szó egy fontos találkozóról, vizsgáról vagy váratlan konfliktusról. De mi történik ilyenkor a testünkben, és hogyan tudjuk ezt kezelni?
A Hamsa, más néven Fatima keze, egyike a világ legismertebb spirituális szimbólumainak, amely mély jelentést hordoz. A nyitott tenyér a szerencsét, az óvást és a harmóniát testesíti meg, miközben az öt érzékre és a belső egyensúlyra is emlékeztet. Akik hisznek benne, világszerte gyakran használják arra, hogy pozitív energiát és áldást hozzon.
Mindenkivel előfordul, hogy egy időre elveszíti a lendületet, és úgy érzi, az élete éppen nem a legjobb formáját hozza. Miért nem megy semmi úgy, ahogy kéne? Miért érzed magad egy szürke nap statisztájának? Néha a boldogtalanság csak csendesen lopakodik, máskor pedig úgy robban az életedbe, mint egy elrontott tűzijáték.
Sok párkapcsolatban élő ember számára ismerős helyzet, hogy a mindennapi rohanás, a stressz vagy a kezdeti heves érzelmekkel átitatott hétköznapok ellaposodása következtében, az érdemi kommunikáció meglehetősen lecsökken. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy míg az egyik fél észre sem veszi a problémát, addig a másik magányosnak érzi magát egy olyan viszonyban, amely valaha bizalmon és közös célokon alapult. A jó hír, hogy ha mindkét félben élnek még érzelmek és a szándék a változásra, a folyamat visszafordítható.
Mindannyian találkoztunk már azzal a helyzettel, amikor valaki – vagy akár mi magunk – inkább másokat hibáztatott, mentegetőzött vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta a problémát ahelyett, hogy szembenézett volna vele. A hárítás a mindennapi életünk része, amelynek mély pszichológiai gyökerei vannak. Ezért izgalmas megvizsgálni, miért érezzük úgy, hogy ez a könnyebbik út.
Az év eleje mindig reményt és lehetőséget hoz magával: ilyenkor sokan új célokat tűznek ki maguk elé, legyen szó életmódbeli változásokról, karrierről vagy személyes fejlődésről. Ezek betartása azonban gyakran csak rövid ideig tart – statisztikák szerint a fogadalmak közel 80%-a már február végére feledésbe merül. Miért van ez így, és hogyan lehet rajta javítani?