Mindannyiunknak van legalább egy ilyen emléke. Egy régi tévéműsor, amit akkor unalmasnak tartottunk. Egy iskolai időszak, amit végigszorongtunk. Egy város, ahonnan alig vártuk, hogy elköltözhessünk. Aztán évek múlva mégis melegség jár át, ha eszünkbe jut. Felmerül a kérdés: miért hiányzik az, ami a múltban egyáltalán nem volt kedvünkre való?
Reggel nehéz felkelni, délután kávé után nyúlunk, este pedig úgy zuhanunk az ágyba, mintha egész nap fizikai munkát végeztünk volna – pedig „csak” dolgoztunk, telefonáltunk, üzenetekre válaszoltunk. Az állandó fáradtság mára szinte alapállapottá vált, miközben sokan nem értik, hova tűnik az energiájuk. A válasz gyakran nem egyetlen okban rejlik, hanem a mindennapjaink apró, de folyamatosan jelen lévő energiarablóiban.
Az év eleje sokszor nem a friss lendületről szól, hanem a fáradtságról, a túlcsorduló gondolatokról és az „újra kellene kezdeni” nyomasztó érzéséről. Januárban még velünk van az ünnepek utózaja, miközben már teljes gőzzel pörögnek a hétköznapok.
A modern élet zajjal van tele: a város lüktetése, a gépek zúgása, a telefonok és értesítések állandó pittyegése. Sokszor észre sem vesszük, mert ezek a hangok a hétköznapok természetes részének tűnnek. Pedig a háttérzajok hatása valós és jelentős: befolyásolják a hangulatunkat, a koncentrációnkat, sőt még az egészségünket is.
Január 1. nem csupán egy új dátum a naptárban – sokunk számára egy új lehetőség is, hogy friss energiával kezdjük az évet. Azonban nem kell rögtön irreális fogadalmakba bonyolódni. A tudatos kezdés apró lépésekből áll, amelyek hosszú távon is fenntartható változást hoznak.
Egy párkapcsolat nem attól működik jól, hogy soha nincsenek benne nehézségek, hanem attól, hogy a felek hajlandók foglalkozni velük. A párterápia sokak fejében még mindig a végső megoldásként él, pedig valójában egy tudatos lépés a kapcsolat megértése és megerősítése felé.
A mai gyors tempójú, üzenetfüggő világban sajnos egyre gyakoribb, hogy valaki minden magyarázat nélkül felszívódik az életünkből. Ez a jelenség – a ghosting – nemcsak kellemetlen, de érzelmileg is megterhelő lehet, hiszen hirtelen ott találjuk magunkat kérdésekkel, bizonytalansággal és értetlenséggel.
Amikor valaki elhatározza, hogy egészségesebben szeretne élni, gyakran egy idealizált kép lebeg a szeme előtt: több energia, jobb közérzet, kiegyensúlyozottabb mindennapok. A kezdeti lelkesedés azonban sokszor hamar alábbhagy, és nem azért, mert a cél elérhetetlen lenne, hanem mert túl nagy elvárásokkal, rossz irányból indulunk el.
Nem kell nagy dolgokat tenni ahhoz, hogy egy nap jobb irányt vegyen. A legtöbbször épp azok az egészen apró pillanatok adnak lendületet, amelyek felett hajlamosak vagyunk átsiklani. Pedig ezekből áll össze az a bizonyos „jó nap” érzés.
A meditáció sokáig misztikus, elérhetetlen dolognak tűnt. Keresztbe tett lábak, tökéletes nyugalom, kiürített gondolatok. A valóság azonban ennél sokkal egyszerűbb – és sokkal emberibb. A meditáció nem teljesítmény, hanem találkozás önmagunkkal, és kezdőként épp az a legfontosabb, hogy elengedjük az elvárásokat.
Volt idő, amikor az ikon szó egyet jelentett a hibátlansággal. Szimmetrikus arcok, kontrollált megjelenés, elérhetetlen tökéletesség. Ma azonban valami látványosan elmozdult. Az új női ikonok nem akarnak példaképek lenni a klasszikus értelemben – és éppen ettől válnak igazán hatásossá.
Reggel eldöntjük, mit vegyünk fel. Útközben kiválasztjuk a zenét. Napközben válaszolunk, mérlegelünk, egyeztetünk, újratervezünk. Mire este hazaérünk, gyakran nem egy konkrét feladat fáraszt el minket, hanem az, hogy egész nap döntéseket hoztunk. Láthatatlanul, folyamatosan. A mentális túlterheltség egyik legcsendesebb forrása éppen ez: a választás kényszere.
Az ünnepi időszak általában a családról, a közös vacsorákról és a zsúfolt nappaliról szól – ezért sokan magányosnak érzik magukat, ha decemberben egyedül maradnak. A társadalmi elvárások azt sugallják, hogy ilyenkor csak a nagy, zajos együttlétek a „normálisak”, pedig a csendes, önmagunkkal töltött ünnep is lehet tartalmas, meghitt és gyógyító.
A „ghosting” sajnos ma már annyira elterjedt jelenség, hogy sokaknak nem is kell magyarázni: amikor valaki hirtelen, minden előjel nélkül eltűnik az életedből, egyszerűen felszívódik, mintha soha nem is létezett volna.
A tél sokszor kapja meg a „hideg” és „komor” jelzőket, mégis rengeteg olyan melegséggel teli pillanatot rejteget, amit csak ilyenkor élhetünk át. Néha elég egy csésze forró ital, egy puha takaró vagy egy hangulatos séta a csillogó fények alatt, és máris úgy érezzük, kicsit megállt a világ.
A testvérkapcsolat különleges kötelék: egyszerre lehet a legszorosabb barátság és a legnagyobb rivalizálás színtere. A gyerekek közti civakodás, versengés, apró féltékenységek természetes részei a fejlődésnek — hiszen így tanulják meg a határaikat, az érzelmek kezelését és az együttműködést is.
A pénzügyileg takarékos emberek nagyobb valószínűséggel viselkednek környezettudatosan. Aki viszont imád vásárolni, az hajlamos kevésbé figyelni a környezeti szempontokra - derült ki a Budapesti Corvinus Egyetem friss tanulmányából.
Ősszel, amikor a napok rövidebbek, a reggelek pedig egyre hűvösebbek, sok szülő tapasztalhatja, hogy egy kicsit kimerültebb, fáradtabb, vagy épp ingerlékenyebb a megszokottnál. Az iskolakezdés, a különórák, a házimunka és a munka összehangolása gyakran elég stresszes lehet, és ilyenkor könnyen észrevétlenül kialakulhat a szülői kiégés.
Vannak az életünkben olyan helyzetek, szituációk, amikből nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk kilépni. Valamiért nem hagyja a lelkünk, lelkiismeretünk, vagy egyszerűen csak a nem-et mondani képtelen személyiségünk, hogy változtassunk ezen. De ha gyötrődünk miatta, biztos, hogy minket szolgál ez a helyzet?
Ahogy november beköszönt, és a hideg, borongós napok egyre gyakoribbak, a szervezetünk is fokozott igénybevételnek van kitéve. Ilyenkor nemcsak a meleg pulóverre és a forró teára van szükségünk, hanem belső „védőpajzsra” is – azaz erős immunrendszerre.