A legtöbben akkor döbbenünk rá, hogy pihenni kéne, amikor már kimerültünk, ingerültek vagyunk, esetleg testi tünetek is jelentkeznek. Pedig a valódi regeneráció nem akkor kezdődik, amikor ledőlsz a kanapéra, és automatikusan elindítod a sorozatot – hanem ott, ahol a „nem kell” érzése megjelenik.
A modern világ folyamatos újat kínál: gyors technológiát, minimalista dizájnt, egyszer használatos kényelmet. Mégis egyre többen keresik tudatosan a régit: antik bútorokat, vintage ruhákat, retró konyhai eszközöket vagy akár gyerekkori játékokat. De miért vonzódunk annyira a múlt tárgyaihoz? Mi ez az érzés, amit kiváltanak bennünk – és mit árul el rólunk?
Van az a pillanat, amikor elmosogatunk, csak hogy ne kelljen gondolkodni. Vagy amikor teljes erőbedobással átrendezzük a fiókokat, mert valami rendezetlenség zsong bennünk is. A takarítás – bármilyen hétköznapi cselekvésnek is tűnik – sokkal többről szólhat, mint portörlésről vagy mosogatásról. Egyeseknek meditáció. Másoknak kontroll visszaszerzése. És sokaknak terápia.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a múltbeli élményeink – különösen a fájdalmasak – elsősorban az elménkben élnek tovább. De mi van akkor, ha a testünk is „emlékezik”? Egyre több terapeuta és kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy a test – különösen bizonyos területei, mint a váll vagy a csípő – valóságosan tárolhatja az érzelmi és traumatikus élményeket.
Hogy mi a boldogság titka? Azt nehéz megmondani. Egy biztos: annak folyamatos hajszolása biztosan nem az. Persze, törekedni kell rá, és az sem baj, ha teszünk érte, de rágörcsölni nem szabad. És ami még rosszabb: nem észrevenni a körülöttünk lévő szépet, ami maga a boldogság, vagy annak a legszebb forrása.
A világ egyre hangosabb, mi pedig egyre távolabb kerülünk attól, amihez évszázezredeken át kapcsolódtunk: a természethez. A shinrin-yoku, vagyis erdőfürdő, egy japán eredetű gyakorlat, amely segít visszatalálni ehhez az ősi kötelékhez – gyógyító, tudatos jelenléttel.
A meditáció sokak számára misztikus vagy elérhetetlen szokásnak tűnhet – pedig már napi néhány perc gyakorlás is látványos változásokat hozhat a testi-lelki jóllétben. De mi történik, ha 30 napig minden nap időt szánsz rá?
Bevallom, nem voltam túlságosan odáig, amikor betöltöttem a 40.életévemet. Pedig nincs okom panaszra, mert kisebb dolgokat leszámítva, azért teljes az életem. De valahogy mégis. Mert innentől bizony jön a B oldal. De nincs mit tenni, meg kell barátkozni ezzel is! Mert bizony ennek az oldalnak is megvannak az előnyei.
A kamaszkor nehéz. A test változik, a bőr pattanásos lehet, az arc formálódik, és a tükör gyakran inkább kritikát, mint elfogadást tükröz vissza. A gyerekek és tinik ekkor különösen érzékenyek arra, hogyan látják őket mások – és még inkább arra, hogyan látják saját magukat.
A társadalom évtizedek óta suttogja – sőt, néha kiabálja –, hogy milyennek „kellene” kinéznünk. Magazinok, reklámok, közösségi média mind sulykolják az ideális testképet. De mi van akkor, ha ez az „ideál” nem a valóság, és még kevésbé tükrözi azt, hogy TE ki vagy valójában?
Folyamatosan emelkedik az önsértő gyerekek száma hazánkban is. Egyre fiatalabban, nem ritkán már kiskamasz korban okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket – mondja dr. Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiáter.
Az együttélés örömei mellett van valami, ami szinte minden párkapcsolatban előkerül: a háztartás kérdése. Ki viszi le a szemetet? Ki főz? Miért én hajtogatom mindig össze a ruhákat? Ismerős kérdések, ugye?
A kert nem csak egy hely. Nem csupán ágyások, talaj, növények és szerszámok halmaza. A kert valójában tükör. Visszatükrözi azt, aki vagy – vagy éppen azt, aki lenni szeretnél.
Ha szeretnél egy kis lendületet a játékosság visszahozásához, próbáld ki ezt az egyszerű, de hatékony kihívást. Nem kell hozzá semmi extra, csak egy kis nyitottság – és napi 10 perc szabad tér az örömnek.
A nyári szünet sok gyerek számára a szabadság, a kaland és a pihenés ideje – de szülőként gyakran halljuk a jól ismert mondatot: „Anya, unatkozom!” Ilyenkor sokan megijednek, hogy valamit rosszul csinálnak, mert a gyerek „nem elfoglalt”. Pedig az unatkozás nem feltétlenül probléma – sőt, bizonyos szempontból kifejezetten hasznos.
A gyerekeknek nem kell megtanítani, hogyan játsszanak – ösztönösen teszik. Felnőttként viszont gyakran elfelejtjük, mit jelent ok nélkül nevetni, kíváncsian felfedezni valamit vagy teljesen belefeledkezni egy kreatív tevékenységbe. Pedig a játékosság nem gyerekes – sőt, kulcsfontosságú a mentális egészséghez, a rugalmassághoz, és ahhoz, hogy örömöt találjunk a hétköznapokban is.
Manapság az életünk nagy része képernyők körül forog. Telefonunkkal ébredünk, online dolgozunk, közösségi médiában létezünk – és gyakran észre sem vesszük, mennyire függünk ettől az állandó kapcsolattól. De mi történne, ha egy hétvégére elengednéd a mobilodat? A digitális detox nem csupán divat, hanem a valódi lelki feltöltődés lehetősége.
Amint öntudatunkra ébredünk, máris döntések sorozatával nézünk szembe. Melyik játékot válasszuk, melyik csoki a finomabb, mit vegyünk fel, milyen szakmát válasszunk, melyik egyetemre menjünk, melyik városban/országban éljünk, ki is életünk szerelme és így tovább! Vagyis az élet igazából döntések sorozata, ami szép és egyben nehéz feladat is.
Minden év májusának első vasárnapján a világ nevet. Legalábbis ez a célja a nevetés világnapjának, amely 2025-ben május 4-re esik. Ez az ünnep nem csak játékos kikapcsolódás, hanem fontos emlékeztető is arra, hogy a nevetés nem csupán jó érzés – gyógyító ereje van.
Az egészséges életmódot gyakran bonyolult szabályokhoz és hosszú edzéstervekhez kötjük. Pedig néha egy egészen egyszerű szokás is csodát tehet a testeddel és a lelkeddel. Ilyen a napi 10 perc séta – ami elsőre kevésnek tűnhet, de rendszeresen végezve meglepően sokat számít.