Miért vagyunk kedvesebbek másokkal, mint önmagunkkal?
Ha valaki hibázik, gyakran elsőként vigasztaljuk meg: „Semmi baj, bárkivel megtörténhet.” Azonban, ha mi magunk követünk el ugyanezt a hibát, sokszor azonnal önkritikával, bűntudattal és szigorral reagálunk. Miért van az, hogy mások felé könnyebben gyakoroljuk az együttérzést, mint saját magunk irányában?
A belső kritikus hang eredete
Gyerekkorunktól kezdve megtanuljuk, hogyan viselkedjünk, hogyan teljesítsünk, és mit jelent „jónak lenni”. E szabályok és elvárások belsővé válnak – így alakul ki a belső kritikus, aki mindig értékel, figyel és ítél. Ez a hang eleinte azért jelenik meg, hogy motiváljon, de idővel könnyen túlságosan szigorúvá válhat.
A probléma az, hogy míg másokat kívülről látunk, és megértjük az emberi hibáikat, magunkkal szemben nehezebb objektívnek maradni. Saját hibáink nagyobbnak, súlyosabbnak tűnnek, mert belülről éljük meg őket.
A teljesítménykényszer árnyéka
A modern világban a siker, a produktivitás és a tökéletesség szinte elvárás. Sokunk fejében az él, hogy akkor vagyunk értékesek, ha „eléggé jól” csinálunk mindent. Ez a szemlélet azonban könnyen önostorozáshoz vezet, hiszen bármilyen hiba vagy pihenés bűntudatot kelt. Pedig ha más ember helyében lennénk, azonnal azt mondanánk: „Pihenned kell, nem baj, ha most nem sikerült.” Saját magunknak viszont ezt alig engedjük meg.
Önegyüttérzés – nem önzés, hanem erő
Az önmagunkkal való kedvesség nem lustaság, és nem is önsajnálat. Az önegyüttérzés arról szól, hogy ugyanazt az empátiát és megértést adjuk meg magunknak, amit egy barátnak is adnánk.
A kutatások szerint az önegyüttérző emberek jobban viselik a stresszt, könnyebben tanulnak a hibáikból, és hosszú távon kiegyensúlyozottabbak. Amikor elfogadjuk, hogy hibázhatunk, nem adjuk fel – csak emberként tekintünk magunkra.
Gyakorlati lépések az önkedvesség felé
Beszélj magaddal, mint egy barátoddal. Ha valami nem sikerül, képzeld el, mit mondanál másnak ugyanebben a helyzetben.
Ne azonosulj a hibáiddal. A hiba nem te vagy – csak egy pillanat, amiből tanulhatsz.
Figyeld meg a belső hangod. Amikor kritikus gondolat jelenik meg („Megint elrontottam”), állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Biztos, hogy ez igazságos velem szemben?”
Engedd meg a pihenést. Nem kell mindig a maximumot nyújtani – az önszeretethez hozzátartozik a regenerálódás is.
A kedvesség körforgása
Amikor megtanulunk önmagunkkal is kedvesen bánni, az kihat másokra is. Aki magával türelmes, az kevésbé ítélkezik mások felett, és hitelesebben tud támogatni másokat. Az önszeretet nem önzés, hanem alapfeltétel – hiszen csak abból tudunk adni, amink van.
Talán érdemes időnként megállni és feltenni a kérdést: ha a legjobb barátom lennék, mit mondanék most magamnak? Az őszinte válasz valószínűleg az lesz: „Minden rendben, próbáld újra – és ne felejtsd el, hogy te is ember vagy.”
