Az augusztus vége sok család számára vegyes érzelmeket tartogat. A gyerekek egyszerre várják izgatottan a találkozást az osztálytársakkal, és tartanak az új feladatoktól, a szülők pedig próbálnak mindent beszerezni és megszervezni – nem egyszer kapkodva, idegeskedve. Pedig az iskolakezdés nem feltétlenül kell, hogy stresszről szóljon: néhány apró praktikával kellemes, sőt, emlékezetesen pozitív élménnyé alakítható.
Van valami egészen különleges a nyár végében. Ahogy rövidülnek a nappalok, és a napfény már nem perzsel, csak simogat, úgy lopódzik be lassan a levegőbe egy kis nosztalgia. Még őrizzük a strandolások emlékét, a késő esti beszélgetéseket, a napbarnított bőr érzését… és közben már érezzük, hogy valami új van a küszöbön. Búcsút intünk a nyárnak, de nem szomorúan – inkább hálával a megélt pillanatokért.
Van, akinek mindig van egy belső hangja, ami segít dönteni – mások viszont csak később jönnek rá, hogy az a furcsa, megmagyarázhatatlan érzés valójában a megérzésük volt. Az intuíció egy különleges képesség: nem mindenkinél működik egyformán, és nem mindenki van tudatában annak, hogy rendelkezik vele.
Vannak illatok, amelyek nem egyszerűen csak illatok – hanem egy komplett nyarat hoznak magukkal. Elég egyetlen fuvallat a naptej illatából, és máris ott vagyunk a tengerparton egy régi nyaralás emlékében. A frissen nyírt fű hűvös zöldje, a füstös grillezés estébe hajló hangulata vagy egy bizonyos virág illata egy-egy délutánt idézhet vissza. De miért működnek ilyen erősen ezek a szagok? És hogyan használhatjuk őket tudatosan is, hogy jobban kapcsolódjunk az élményeinkhez?
A nyugalom sokszor nem kívülről érkezik – nekünk magunknak kell megteremtenünk. A rohanó hétköznapokban, a zajos világban könnyű elveszíteni a belső csendet, de az is biztos: nem lehetetlen visszatalálni hozzá. Ahogy az otthonunkat rendben tartjuk, úgy a lelkünkkel is érdemes foglalkoznunk.
Van, aki csak megérzi a dolgokat. Nem tudja pontosan megmagyarázni, honnan jön az érzés, de valahogy tudja, mi a helyes döntés, merre kell menni, vagy épp kiben bízhat. Ez az intuíció – egyfajta belső iránytű, ami sokszor gyorsabban és pontosabban működik, mint a logika. Akinek erősek a megérzései, azt gyakran „szerencsésnek” tartják, pedig ez nem csak adottság kérdése!
A reggelek sokszor sietősek, álmosak, és legtöbbször azzal telnek, hogy próbálunk valahogy nekiindulni a napnak. Amennyiben csak megpróbálnál napi 5 percet fordítani magadra, hidd el, ez a kis idő is képes lenne lendületet adni, fókuszt teremteni és jobban érezni magad a bőrödben.
A kiegyensúlyozott táplálkozásról sokszor elsősorban a fizikai egészség jut eszünkbe: testsúly, vércukorszint, koleszterin. Pedig amit nap mint nap megeszünk, nemcsak a testünkre, hanem a hangulatunkra, koncentrációnkra és általános lelkiállapotunkra is komoly hatással van. Egyre több kutatás bizonyítja: az agy és a bélrendszer közti kapcsolat nem csak elmélet – a tányérod szó szerint befolyásolhatja, hogyan érzed magad.
Vannak, akik regényeket falnak, mások önismereti vagy épp történelmi műveket bújnak. De vajon tudatos választás, hogy mit olvasunk – vagy ösztönös vonzódás egy adott témához? Az olvasmányaink nemcsak műveltségi szintünkről vagy érdeklődési körünkről árulkodnak, hanem sokszor mélyebb, lelki állapotokat, személyiségjegyeket is megmutatnak.
Minden nyárban ott rejlik a kérdés: vajon hány nap szabadság kell ahhoz, hogy tényleg kipihenjük magunkat? Elég egy hosszú hétvége? Vagy csak egy kéthetes utazás hozza meg az igazi feltöltődést? A válasz nem is olyan egyszerű – de a pszichológiai kutatások segíthetnek tisztábban látni.
Egy kutya nyugodt jelenléte, egy delfin játékos mozdulatai vagy egy ló méltóságteljes ereje – mind olyan kapcsolódások, amelyek messze túlmutatnak az állatszereteten. Az állatasszisztált terápia (AAT) ma már világszerte elismert módszer, amelynek pozitív hatásait gyerekek és felnőttek egyaránt megtapasztalhatják.
A legtöbben akkor döbbenünk rá, hogy pihenni kéne, amikor már kimerültünk, ingerültek vagyunk, esetleg testi tünetek is jelentkeznek. Pedig a valódi regeneráció nem akkor kezdődik, amikor ledőlsz a kanapéra, és automatikusan elindítod a sorozatot – hanem ott, ahol a „nem kell” érzése megjelenik.
A modern világ folyamatos újat kínál: gyors technológiát, minimalista dizájnt, egyszer használatos kényelmet. Mégis egyre többen keresik tudatosan a régit: antik bútorokat, vintage ruhákat, retró konyhai eszközöket vagy akár gyerekkori játékokat. De miért vonzódunk annyira a múlt tárgyaihoz? Mi ez az érzés, amit kiváltanak bennünk – és mit árul el rólunk?
Van az a pillanat, amikor elmosogatunk, csak hogy ne kelljen gondolkodni. Vagy amikor teljes erőbedobással átrendezzük a fiókokat, mert valami rendezetlenség zsong bennünk is. A takarítás – bármilyen hétköznapi cselekvésnek is tűnik – sokkal többről szólhat, mint portörlésről vagy mosogatásról. Egyeseknek meditáció. Másoknak kontroll visszaszerzése. És sokaknak terápia.
A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a múltbeli élményeink – különösen a fájdalmasak – elsősorban az elménkben élnek tovább. De mi van akkor, ha a testünk is „emlékezik”? Egyre több terapeuta és kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy a test – különösen bizonyos területei, mint a váll vagy a csípő – valóságosan tárolhatja az érzelmi és traumatikus élményeket.
A világ egyre hangosabb, mi pedig egyre távolabb kerülünk attól, amihez évszázezredeken át kapcsolódtunk: a természethez. A shinrin-yoku, vagyis erdőfürdő, egy japán eredetű gyakorlat, amely segít visszatalálni ehhez az ősi kötelékhez – gyógyító, tudatos jelenléttel.
A meditáció sokak számára misztikus vagy elérhetetlen szokásnak tűnhet – pedig már napi néhány perc gyakorlás is látványos változásokat hozhat a testi-lelki jóllétben. De mi történik, ha 30 napig minden nap időt szánsz rá?
A kamaszkor nehéz. A test változik, a bőr pattanásos lehet, az arc formálódik, és a tükör gyakran inkább kritikát, mint elfogadást tükröz vissza. A gyerekek és tinik ekkor különösen érzékenyek arra, hogyan látják őket mások – és még inkább arra, hogyan látják saját magukat.
A társadalom évtizedek óta suttogja – sőt, néha kiabálja –, hogy milyennek „kellene” kinéznünk. Magazinok, reklámok, közösségi média mind sulykolják az ideális testképet. De mi van akkor, ha ez az „ideál” nem a valóság, és még kevésbé tükrözi azt, hogy TE ki vagy valójában?
Folyamatosan emelkedik az önsértő gyerekek száma hazánkban is. Egyre fiatalabban, nem ritkán már kiskamasz korban okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket – mondja dr. Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiáter.