Vajon milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy országról általában kijelenthető legyen az, hogy: „élhető”? Ez a kifejezés olyan szempontok kombinációjaként értendő, amelyek nagyban hozzájárulnak az ott élők életminőségéhez és jólétéhet.
“Pszichológushoz járni badarság. Ez csak egy újabb külföldről beszivárgott hóbort. Talán csak nem vagy őrült? Vannak, akiknek minden ostobaságra jut idejük. Fölösleges pénzkidobás. Hogy mik vannak…” Ilyen és ehhez hasonló vélekedések egész garmadájával találhatjuk szembe magunkat, ha a pszichológushoz járás kérdéséről esik szó. De vajon mi felel meg a valóságnak?
Ki az, akit méltán illethetünk az „érdekes” jelzővel? Mi egyáltalán az érdekes? Ha az unalmas a monoton, ingerszegény, eseménytelen gyűjtőfogalma, akkor az érdekes minden egyébé, ami ennek az ellenkezőjére van kihegyezve. Ám sokak szerint nincs is olyan, hogy valamire vagy valakire egyszer s mindenkorra rá legyen pecsételve az unalom stemplije. Leginkább átmeneti állapotként jellemezhető mindez, amelyben az ember nem maradhat sokáig, mert olyanná válik, mint egy kellemes habfürdőzés: kezdetben jólesően ellazító, ám később már hűlni kezd a víz és beáll a nyakunk.
A „jó élet/jó életbe” kifejezés sokak szájából nem vágyakozásként röppen fel, hanem egyfajta nemtetszést, méltatlankodást kifejező tapintatos káromkodásként. Félúton a diplomatikus „kakas csípje meg” és a „kutyafáját” szitokszavak között. A „jó élet” ugyanakkor az aktuális dühszinthez viszonyítottan olykor közbeékelt, és kevésbé tartózkodó jelzőkkel is cifrázható. Ám a jó élet mint életminőség már más lapra tartozik. Egyes meglátások szerint leginkább a nagy gondolkodók (pl. lelkészek, filozófusok, metafizikusok, irodalmárok stb.) lapján jelenik meg a „mitől nevezhető jónak az élet?” és ehhez hasonló kifejezések.
A vita, az érvekkel és ellenérvekkel való aktív párbeszéd, az emberi gondolkodás és társadalmi fejlődés alapvető eleme. A vita nem csupán az álláspontok ütköztetése, hanem egy értelmes dialóg, amely hozzájárul a megértéshez, az innovációhoz és a társadalom fejlődéséhez.
Gyakran nem könnyű a társadalmi, családi „előre elrendeltetettségnek” és az ezekkel szorosan összefonódó elvárásoknak megfelelni. (Lássuk, kire ütött a gyerek? Hallottuk már?) Ezért csak keveseknek adatik meg a szabadon választott pályára lépés lehetősége úgy, hogy közben nem kell szomorkodnia a szülői, közösségi neheztelések miatt. El kell fogadni, hogy a szülő gyermekei jövőjével, érvényesülésével, karrierjével kapcsolatos álma csak elenyésző esetben cseng össze a gyermek által kitűzött célokkal.
Minden évben november 19-én világszerte megünneplik a nemzetközi férfi napot, egy napot, amely a férfiak értékére és sokszínűségére helyezi a hangsúlyt. Míg a nemzetközi nőnap széles körben ismert és elismert, a nemzetközi férfi napnak is fontos szerepe van abban, hogy felhívja a figyelmet a férfiak egyedi kihívásaira, erényeire és az őket érintő társadalmi kérdésekre.
A közösség utáni vágy talán nem volt ilyen magas a világjárvány évei előtt, de azóta mindenki érzi a szorosabb emberi kapcsolatok hiányát, amelyek ápolására tudunk a legkevesebb időt szakítani. A barátságok ápolására a közösségi média instant megoldást jelenthet.
Mi a boldogság? Egy érzés. Jön és megy, ahogy a többi érzés az életünkben. Valamiért mégis ennek az érzésnek nagyobb jelentősége van, mint a többinek. Hajszoljuk. Vágyakozunk utána. Csak ezt akarjuk érezni, mert csak akkor jó nekünk. Legalábbis ezt sugallják.
Egyszerű képekkel el lehet mondani vajon, hogy milyen sok és komplex probléma van a társadalmunkkal? John Holcroft szerint igen, és valóban, néhány illusztrációja rendkívül találó és elgondolkodtató.
Kutatóknak sikerült összegezniük az emberiség alvási szokásait egy mobiltelefonos applikációval. Az eredményeik alapján egy feloldhatatlannak tűnő ellentétre is rábukkantak, amellyel valószínűleg mindannyiunknak meg kell küzdenünk.
Nagyon komoly bioetikai kérdés, hogy mi alapján támogassanak egy-egy gyógyszert - mondta el az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában Beneda Attila, egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár
Vannak a klasszikus értelemben vett vicces videók, ahol őszintén lehet nevetni a szereplők tévedésein. Az alábbi kisvideó nagyon ironikus - rólunk, mennyire központi szerepet kapott életünkben a mobiltelefonunk. Talán ideje elgondolkozni!
Arra halad a világ, hogy hamarosan - akár egy-két évtizeden múlva - a végzendő munkák felét robotok látják majd el. Hogyan fog ehhez a drasztikus változáshoz idomulni a munkaerőpiac? Egy "munka nélküli gazdaság" hajtómotorja vajon mi lesz?