Hiába a közelgő karácsony, a néha-néha előbújó nap, a téli rossz hangulatunkon ez nemigen tud változtatni. Legszívesebben ilyenkor olyanok lennénk, mint egy mackó: bebújnánk a barlangunkba és tavaszig ki sem tennénk a lábunkat onnan. De mi nem vagyunk medvék, sajnos…
Az ünnepi hajtásnak vége, az utolsó szelet bejgli már csak egy emlék, és nem ehetünk már egy „csak még utolsót” ízű szaloncukrot egy teljes évig, hiszen az is elfogyott. Itt a január, a (szürke) hétköznapok, indul a mókuskerék, és persze a visszaszámlálás a következő hosszú hétvégéig.
Decembert írunk már, hamarosan itt vannak az év végi ünnepek, a szerencsésebbeknek már csak néhány napot, hetet kell munkában tölteniük, és itt a jól megérdemelt pihenés. Ám valamiért mégsem a legjobb a kedvünk. Hiszen olyan hosszúnak tűnik ez a pár hét, és az időjárás sem mindig kedvez a jó hangulatunknak…
Sokszor még a legedzettebbek, legelfoglaltabbak is azzal szembesülnek, mintha az ünnepek után valami nem stimmelne. Néhány napja még minden olyan szép volt, öröm és csillogás, karácsonyfa és szilveszteri trombita, nevetés és vidámkodás. Most meg? Hétköznapok, szürkeség odakint, és a lelkünkben egyaránt.