Egyes vadásznépek esetében a tetoválás fő célja eredetileg nem esztétikai, hanem gyógyászati volt. A csuklóra, a láb- és kézfejre, a vállakra és a mellre tetovált formáktól azt várták, hogy a betegség, esetleg az átok az ember helyett ezekbe menjen át. A testrajzaik között leginkább geometrikus alakzatok, – főként kör, négyszög és vonal – valamint különféle állatok, elsősorban madarak – veréb, nyírfajd, cinke stb. – szerepeltek. Az igen régi múlttal rendelkező bőrdíszítés, bőrrajzolás számos nép esetében kiemelt helyhez jutott.
A lip blushing (ajakszínezés) egy egyre népszerűbb kozmetikai eljárás, amely tetoválási technikák alkalmazása révén színezi (és formázza) a női ajkakat. A legjobb szakemberek keze munkája pedig úgy ér el teltebbnek tűnő hatást, hogy közben teljesen természetes látványt nyújt.
Ahogy a tetoválások egyre elfogadottabbá válnak, az így kitűnni vágyók egyre másabb helyekre tetováltatnak magukra: a kéz- és az ujjtetoválások divatosabbak, mint valaha. Ha azonban mi nem vágyunk ennyire maradandó dologra, vegyünk számításba egy más szintű művészetet, vagyis a körömtetoválást!
Vannak, akik megtanulták elfogadni a testükön lévő, műtétből, esetleg balesetből származó hegeket. Ám sokan nem tudnak, és nem is igazán akarnak megbarátkozni a kisebb, vagy éppen nagyobb „bibikkel”. Mert nem úgy forrt össze, ahogy szerették volna, vagy éppen nagyon rossz emlékeket idéz.