Anya nyaral! – 3 napom, család nélkül:-)
Ha van olyan szerencsés, egyszer minden anya életében eljön, hogy rövidebb vagy hosszabb időt, mondjuk, egy hétvégét külön tölt a gyerkőceitől, férjétől, hogy újra felfedezze, hogy barátnőkkel pihenni néhány napot milyen jó móka!
Nos, ezen a nyáron ez az én életemben, a mi életünkben is bekövetkezett. Az „ember” bevállalt 3 nap/2 éjszakát a gyerekekkel, így én igent mondhattam egy barátnős, utazós, lazulós hétvégére.
A kezdeti lelkesedés után…
Első hallásra nagyon megtetszett az ötlet, hogy ruccanjunk már le, csak mi, „csajok” a közeli tengerpartra, aztán persze jött a minden anya számára ismerős „lelkifurka”, gyötrő kérdések sorával: nem vagyok lelketlen anya? Mi lesz velük nélkülem? És velem nélkülük? És úgy egyáltalán: megérdemlem én ezt? Szabad ezt egy háromgyerekes anyának? Aztán férjuram megnyugtatott: már hogyne szabadna és a maradék 362 napot úgyis együtt töltjük, akkor mi a probléma?:-)
Ami igencsak meglepett
Hihetetlen, hogy az emberlánya, ha anyuka lesz, mennyire elfeledkezik magáról. Ez nálam abban nyilvánult meg, hogy konkrétan elfelejtettem, hogyan is kell csak magamnak pakolni. Milyen az, amikor úgy készülök valahova, hogy csak én megyek.:-) Bevallom, egy családi kiruccanásra könnyebben összepakolok, mint a „magányos” hétvégére. Azért valahogy csak összehoztam, és szerencsére semmi sem maradt itthon.
Elindultunk, megérkeztünk:-)
És míg ott voltunk, a következőket tapasztaltam (a rengeteg élményen kívül, persze:-)):
Reggeli ébredés
Igen, jó érzés, amikor reggel a gyerkőc egy nagy puszival, öleléssel és egy bájos „Jó reggelt, Anyuci!” köszöntéssel ébreszt. Én is láttam már ilyet… filmekben, reklámokban.:-) Na jó, otthon is, néhányszor már megesett. Azért csak néhányszor, mert az én gyerekeim legendásan rossz ébredők (cserébe legalább viszonylag jó alvók), legalábbis a fiúk, de a biztonság kedvéért a kisasszony is besegít néha.:-) Már megijedtem, hogy gyereksírás nélkül fel sem ébredek, és átalszom majd az egész napot. Szerencsére, nem így történt.:-)
Esti mese
Kisgyerekkel az esték meglehetősen kiszámíthatóak (bizonyos szempontból pedig teljesen kiszámíthatatlanok, hiszen akár egy kisebb front is felboríthatja a gyermek bioritmusát, befolyásolhatja kedélyállapotát). Vacsi, fürdés, esti mese, jóéjtpuszi, alvás. Egy család nélkül töltött hétvégén már-már ingerenciát érez a „magányos” anya, hogy felolvasson egy mesét valakinek…:-)
Visszakapott csöppnyi énidő – Ott, ahova a király is gyalog jár…:-)
És jó esetben a Királynő is. Még jobb esetben azon a bizonyos helyen van néhány perce elmélkedni, picit megpihenni, legalább egy pisi erejéig. Ám ha az ember kisgyerekkel van otthon, ezek a nyúlfarknyi énidők egy ideig, de legalábbis az első csajos hosszúhétvégéig a feledés homályába vesznek.
Azt ettem, amit elém tettek – és de jó volt:-)
Néha jól esik pár napig nem azon gondolkodni, mi legyen a másnapi ebéd, ami egészséges, finom, lehetőség szerint mindenki meg is eszi, és ami szintén fontos szempont: nem kell vele hosszú órákat a konyhában pepecselni. No, ha az emberlánya egy hosszú hétvége erejéig megszabadul ezektől az apróságnak tűnő, de igenis fontos kérdésektől, az már felér egy fél nyaralással. (Azért mindenkit megnyugtatnék: az indulás előtti este, a pakolás mellett a család 3 napos élelmezésére is volt idő, így egy pocak sem maradt éhesen.)
