Buzánszky utolsóként távozott az Aranycsapatból
Buzánszky Jenőt gyászolja az ország és a futball kedvelő világ, a legendás csapat utolsóként távozó tagja vasárnap hunyt el, 89 éves volt. Halálról a FIFA is megemlékezett.
Az 1954-ben Bernben világbajnoki ezüstérmet szerző, 1952-ben Helsinkiben a magyar válogatottal olimpiai bajnok labdarúgó haláláról fia, ifjabb Buzánszky Jenő tájékoztatta vasárnap este a FourFourTwo magazint.
Buzánszky Jenő volt az utolsó élő tagja annak a válogatottnak, amely az 50-es években meghatározta a nemzetközi labdarúgást azzal, hogy hat évig veretlen volt, és amelyet Aranycsapatnak neveztek el. 1953. november 25-én ő is ott volt a Wembley-stadionban, amikor a magyar válogatott 6-3-ra legyőzte Angliát. Ezt a találkozót azóta az Évszázad mérkőzésének nevezik. A 6-3-ról készült összefoglalónk itt tekinthető meg.
Buzánszky Jenő december 12-én került az esztergomi kórházba, ahol aznap meg is operálták. Fia december 16-án úgy nyilatkozott, hogy édesapja állapota több mint három nappal a műtét után is kritikus, majd 17-én újabb műtétet hajtottak végre. A legendás hátvéd később az intenzív osztályról a belgyógyászatra került át. Fia december 30-án arról beszélt, hogy apja szervezete nagyon legyengült, hangulata ingadozó.
BUZÁNSZKY JENŐ ÉLETPÁLYÁJA:
Buzánszky Jenő | fotó: wikipedia.orgBuzánszky Jenő 1925. május 4-én született Dombóváron.
A helyi csapatban kezdte karrierjét, majd Pécsre került, hogy aztán 1947-től Dorogon legyen meghatározó játékos. 274 első osztályú meccset játszott, 25 bajnoki gólt szerzett. Büszke dorogi focistának vallotta magát, az Aranycsapatban Grosics Gyula mellett szerepelt dorogiként (ő aztán később a Honvédhoz szerződött), 2010 májusa óta a helyi stadion a nevét viseli.
A válogatottban 49 alkalommal lépett pályára, 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok lett, ott volt az 1954-es berni világbajnokságon, amelynek döntőjét elveszítette a magyar válogatott az NSZK ellen, 3-2-re. Egy évvel korábban játszott a legendás Anglia elleni mérkőzésen.
Aktív pályafutása után szakedzői diplomát szerzett, 1960 és 1972 között edzőként dolgozott Dorogon, majd Esztergomban. 1985 és 1993 között a Komáromi, majd a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség elnök-helyettese, 1993 és 97 között elnöke volt. 1993-tól tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, az utánpótlás bizottság elnök-helyettese volt egy ideig.
Dombóvár, Dorog díszpolgára volt, 1986-ban olimpiai érdemérmet, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2007-ben Szent István-díjat, 2010-ben Prima Primissima-díjat, 2014-ben Emberi Méltóságért-díjat kapott. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója.
EGY KORÁBBI BESZÉLGETÉS BUZÁNSZKY JENŐVEL:
86 éves korában hosszabb interjút adott az MTI-nek. Ebben így vallott posztjáról: "A fociban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mivel kiöregedtek a védőink, nekem kell hátra mennem. Természetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem".
A Kazalnak becézett a Buzánszky-Lóránt-Lantos összetételű válogatott hátvédhármas leggyorsabb tagja volt. Nemcsak a szerelésben és a védőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításában is. Bátran vállalt előretöréseket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be. "Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik" - mondta három éve, amikor azt is hozzátette, soha nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Magyarországot.
Az egyik legnépszerűbb sportoló volt, és nemcsak azért, mert az Aranycsapat tagjaként tekintettünk rá. A legutóbbi időkig is szinte minden meghívásnak eleget tett (2012-ben még Londonban is elutazott az olimpiára). Gyakran hívták közönségtalálkozókra, ahol sajátos humorával megnyerte magának a hallgatóságot. Sokszor volt vendége utánpótlás-tornáknak, több a nevét is viselte.
2014 novemberében Nagy Tímea mellett ő került be a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.
AZ ARANYCSAPAT KLASSZIKUS FELÁLLÁSA:
Grosics Gyula (1926–2014) – Buzánszky Jenő (1925–2015), Lóránt Gyula (1923–1981), Lantos Mihály (1928–1989) – Bozsik József (1925–1978), Zakariás József (1924–1971) – Budai II László (1928–1983), Kocsis Sándor (1929–1979), Hidegkuti Nándor (1922–2002), Puskás Ferenc (1927–2006), Czibor Zoltán (1929–1997). Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986)
Forrás: vs.hu
