Olcsóbb robotokat!
Gyakori hír, hogy jön egy minden elődjénél intelligensebb csúcsrobot, bemutatják, aztán alig hallunk róla. Nemcsak a fejlesztése, de üzemeltetése is túl sokba kerül. Lehet újratervezni, eladhatóvá tenni, multifunkciós csodából hasznot hajtó szerkezetté varázsolni. A DARPA Atlaszától hétköznapi robotkarokig vezet az út. Talán majd vissza is.
Mindenki a csodájára járt a DARPA és az azóta a Google által felvásárolt Boston Dynamics tavaly bemutatott 1,8 méter magas Atlaszának , a „fürge antropomorf robotnak.” A legveszélyesebb terepeken, hamuban, romok között, szinte bárhol két lábon jár, zsúfolt terekben is jól mozog, kezét pedig úgy tervezték, hogy emberi használatra szánt tárgyakkal, például elektromos szerszámokkal is elboldoguljon. Szenzorfején sztereókamerákkal és lézeres távmérővel figyeli környezetét.
Egy gond van a robottal: többe kerül egymillió dollárnál, működés közben pedig legalább 15 kilowatt energiát felzabál, annyit, mint egy kisebb városi blokk. Nemcsak az ára, de használata is drága. Sokkal hatékonyabbnak kellene lennie, hogy egyáltalán el tudják adni az Atlaszokat.
Úgy látszik, az amerikai hadsereg fejlesztési ügynöksége, a DARPA is sokallja a költségeket, mert szerződést kötött a nonprofit SRI International kutatóügynökséggel. Együttműködésük célja két szempontból átgondolni a designt: ne csorbuljanak a képességei, áramfogyasztása viszont menjen le a huszadára. Egy épületblokk helyett annyit kellene ennie, mint egy mikrosütőnek.
Az SRI egyelőre nem árulta el, hogyan orvosolják a problémát. A legegyszerűbb módszer az lenne, ha a gép egyik központi elemét, a mozgását irányító, energiaéhes hidraulikáját könnyebb, olcsóbb és persze hatékonyabb elektromos alkatrészekre cserélnék.
Atlasz nem egyedi eset. A magas előállítási költségek és a túlzott fogyasztás a robotikai fejlesztések egyik rákfenéje. Bemutatókon jól mutatnak a prototípusok, termékként viszont már kétszer is meggondolják a potenciális vevők, hogy megérik-e az árukat. Egyszerűen túl drágák. Az SRI robotika részlegét igazgató Rich Mahoney szerint túltervezik a gépeket. A fejlesztőket semmivel sem ösztönzik az alacsony költségekre, praktikus dizájnra. Mintha kötelezően minden masinának meg kellene dönteni az összes rekordot.
Régebben – amíg senki nem tudta, hogy építhető-e fürge, ember formájú robot – érthető volt ez az álláspont. Azóta megkaptuk a választ: építhető, de nem lesz olyan intelligens, mint a tervezők szeretnék. Atlasz inkább olajfúró tornyokra vigyázhatna bonyolult mentési műveletek helyett, remek biztonsági őr lenne belőle. Itt az idő csökkenteni a bonyolult karokba és lábakba szerelt alkatrészek költségeit.
Melonee Wise, az Unbounded Robotics társalapítója, ügyvezető igazgatója szolgáltató robotikában gondolkozik. A technológia jelenlegi állapota az apró, de annál komplexebb emberi cselekvések helyettesítését teszi lehetővé. Például sörösdobozokat tehetnek a jégszekrénybe a gépek.
A kétkezi munkás Baxter is ilyen. A terület legnagyobb szaktekintélye, Rodney Brooks Rethink Robotics vállalkozása fejlesztette, és azért különleges, mert az ipari robotika egyik új trendjét mutatja be. Az autó és gyógyszeriparban használt, gyártószalagok mellé telepített gépek mellett megjelentek az okosabb, könnyen programozható szerkezetek.
Hasonlóban utazik Wise cége is. A 3500 dolláros egykarú mobil URB-1 raktárakban és más munkahelyeken segíti a humán személyzetet. Egyszerű markolórendszere a mai gépkar-technológia csodája. Ha bebizonyosodik, hogy egyszerre lehet olcsóbb és jobb robotokat gyártani a gyárakban, üzemekben is új értelmet nyer az ember-robot munkamegosztás.
A DARPA szintén kirukkolt egy olcsó karral. Az ARM-H sokat segíthet Baxternek vagy URB-1-nek új feladatok elvégzésekor. Rodney Brooks másik cége, a Roomba automata porszívóval történelmet író iRobot háromujjú keze kosárlabda megfogásától asztalon heverő kulcsok felszedéséig számos műveletre képes. Ha több ezres nagyságrendben gyártanák, 3 ezer dollárba kerülne – véli Mark Claffee főmérnök. Összehasonlításként: 35 ezer dollárnál kezdődnek a kereskedelmi forgalomban kapható robotkezek.
Az iRobot egyrészt a három ujjal, másrészt a kéz ízületeibe szerelt gumival csökkentette az előállítási költségeket. Ha úgy hozza a szükség, így is megragadja, amit kell, és nem kell halálpontosan irányítani az ujjakat. A tervezők szeme előtt az lebegett, hogy három ujjal megfog, kettővel megmozgat kisebb tárgyakat.
Mi több kellhet? Például, hogy ismeretlen, rendezetlenebb terepen is biztosan működjenek az olcsó robotok. És hogy ne csak ipari alkalmazásokban gondolkozzunk, hanem az árak csökkenésével, háztartásokban, otthonokban is.
Az SRI részt vett ARM-H projektben, és elkészítették saját – olcsóbb, könnyebb, hatékonyabb – robotkarjukat. Mahoney szerint, ha továbbfejlesztik a technológiát, akár ezer dollárra redukálhatók az előállítási költségek. Ha az árak még tovább csökkennek, hamarosan jönnek az olcsó robotkezek, karok, majd lábak. Lebutított, de hiperügyes Atlaszok hozzák be a sört.
Forrás: vs.hu
