Segítség, kígyó! - Vagy csak egy ártalmatlan siklóba futottál bele?
Ahogy megérkezik a késő tavaszi, kora nyári meleg, egyre többet vagyunk a szabadban, a kertben, vagy épp túra közben,, esetleg tavak, folyók mellett. És ha kimerészkedünk a természetbe, belefuthatunk elsőre rémisztőnek látszó állatokba, például kígyókba. De tényleg kígyók? Veszélyesek, ártalmasak lehetnek?
Nem csak amiatt találkozhatunk gyakrabban kígyófélékkel tavasszal és nyáron, mert mi kimerészkedünk „barlangunkból”, hanem azért is, mert ők a tél végével, hibernációjukból ébredve táplálék után kutatnak, hogy pótolják a télen elhasznált energiáikat, és megerősödjenek, csúcsformába lendüljenek a párzási időszakra.
Az itthon élő hüllők, kígyók és gyíkok védettek és többségében őshonosak. Megnyugodhatunk, teljesen veszélytelenek, ráadásul általában, ha ők is észrevesznek minket, megriadnak. Egészen biztos, hogy nem fognak étkezési célból ránk támadni, legfeljebb akkor lépnek fel ellenségesen, ha támadást érzékelnek. Például megpiszkáljuk őket. Tehát ne bántsd, hogy ő se bántson, és arról se feledkezz meg, hogy védett, tehát ha esetleg félelmedben bántanád, az komoly környezeti kárt okoz és pénzbírsággal jár. Egyszerűen csak távolodj el a kígyótól. Ha kimondottan rossz helyen van, például kutyus vagy más állat miatt, esetleg bekerült a nyaralóba, és nem tudod hogyan tudnád óvatosan kitessékelni, a területileg illetékes nemzeti parkot értesítsd!
Leggyakrabban nem kígyókkal futunk össze, amikor azt gondoljuk.
Legtöbbször vízisikló, kockás-, erdei-, haragos- vagy rézsikló kerülhet az utunkba. Ha nem lennénk biztosak a dolgunkban, ezekre érdemes hát rákeresni.
Vannak mérgeskígyók Magyarországon?
Bizony létezik két féle őshonos vipera, ám fontos tudnunk, hogy a mérgük közel sem halálos. A rákosi, azaz rákosréti vipera mérge nagyjából egy darázscsípésnek felel meg, tehát ha megmar sem kell pánikba esnünk. A keresztes vipera marása egy fokkal veszélyesebb, de nagyon ritkán akad halálos eset, és eleve csak bizonyos helyeken és rendkívül ritkán bukkan fel.
Mivel ezek az állatok jobban félnek, mint mi, igyekeznek eliszkolni, mielőtt meglátnánk őket, így valójában ritkán van esély találkoznunk velük élőben.
És ami se nem kígyó, se nem sikló, de mégis egész hasonló?
Ő a lábatlan gyík. Nagyon hasonlít a fentiekre, ám rövidebb és tömzsibb az alkata. Tompa farkú, jellegzetes fejformájú hüllő, kb. fél méter hosszúra nő és még egy fontos különbséget hordoz magán a siklókkal, kígyókkal szemben: Van szemhéja, pislogáson kaphatjuk, ha nagyon figyelünk. Míg a kígyófélék csukott szájjal is nyelvet öltenek ránk, a lábatlan gyíkok ehhez szájat nyitnak.
Nem is gondolnád, milyen hasznosak!
Alapvetően a környék -sokszor kártékony- rágcsálóit fogyasztják. Tehát gondolj rájuk úgy, mint hasznos környékbeliekre! ????
