Sikermustra szakértőkkel!
A sikertematika irodalma irdatlan mennyiségű. Olyan kincsek hevernek a lábaink előtt, amelyekért csupán le kellene hajolnunk, majd néhány órányi fókuszt követelő olvasásban, elmélkedésben, tervezgetésben megmerítkeznünk. Megtesszük?
Tán már meg is tettük. Mégis: hol a hőn várt eredmény?
Sokszor az a legtipikusabb problémagóc, hogy tartunk annak a beismerésétől: valójában félünk a sikertől.
Hogyan lehet ilyen képtelenséget állítani? Méghogy félelem a sikertől? Valóban olyan bizarr állítás ez?
Martha Friedman a Félelem a sikertől könyv szerzője megfogalmazása ennek kapcsán az „óvakodj attól, amit meg akarsz kapni – lehet, hogy meg is kapod”- dilemma. Tévedne?
Pénzmustra
Két gondolkodó véleményének, pénzről való vélekedésének szikráját hozzuk elő a következőkben: André Kostolanyról és Barbara Wilderről van szó. Wilder szerint a pénz (lásd A pénz: szeretet c. munkáját):
Energia.
„Egy univerzális erő látható jele.”
„Elengedhetetlen életünk teljesítéséhez.”
Amit sokan tamáskodóan fogadnának az nem más, mint ama vélekedés, mely szerint a pénz és a szeretet közé egyenlőségjelet is helyezhetünk (aki nem hiszi, járjon utána… bölcs mondásunk szerint. Erről senkit meggyőzni nem lehet szándékunkban).
Folyamatosan változott a történelem során.
Mindig tükrözte (teszi ma is) az adott korszak világra való rálátását. Olyan energia, amelyet „az emberi gondolkodás és tudatosság irányít.” Amelynek elérésében, illetve szabad áramlásában gátképző jelenség lehet: a félelem.
André Kostolany a pénzhez való emberi viszonyulásról a következő gondolatokat jegyezte le Mesterfokon a pénzről c. írásában:
„A pénz ahhoz igyekszik, aki szenvedélyesen sóvárog utána (…) ugyanakkor meg kell tartani a megfelelő távolságot is (…) ne fussunk a pénz után, inkább menjünk elébe.”
Sikersüti?
Sikerrecept után kutakodik? Évek óta gyűjtögeti a különféle praktikus ötleteket, és mára már sikerötlet-gyűjtőnek is titulálhatja önmagát? Aki életében sütött már recept alapján, az pontosan tudhatja, hogy nem mindig válik be a módszer, aztán kesereg a végeredmény láttán, érthetetlenül futtatja át újra és újra a szemét a recept szövegén. Hiszen én mindent pontosan a leírtak szerint tettem bele. Hogy lehetséges mégis, hogy egy ilyen ormótlan, nyegle borzadály gőzölög az asztalon, magát érdemtelenül süteménynek nevezve?
A tanulság: nincs olyan recept, ami mindenkinek beválik.