Üdülési jog: nem biztos, hogy felüdülés
Az üdülési jogokkal kereskedő cégekről és az általuk „kifejlesztett” megtévesztő módszerekről időről időre napvilágot látnak árulkodó újságcikkek, tévériportok. Szinte mindenkinek van egy közeli- vagy távoli üdülési jogos ismerőse. Ennek ellenére úgy tűnik, zavartalanul folyhat tovább a fogyasztók tömeges megtévesztése, a jogilag erősen kifogásolható tartalmú szerződések „értékesítése”.
Az üzletág szabályait újraszabni kívánó, ám felemás sikerrel büszkélkedő legfrissebb, 141/2011-es Korm. rendelet alapján elmondható, érdemes nagyon alaposan átnézni az üdülési szerződést és a kötelezően mellékelt tájékoztató anyagot. Ha ugyanis akár a szerződés, akár a tájékoztató anyag nem felel meg a legapróbb részletekig a kötelezően előírt tartalmi feltételeknek, az üdülési szerződéstől nem csak a megkötésétől számított 14 napon belül, hanem akár egy év elteltével is el lehet még állni.
Azoknak, akik már évek óta rendelkeznek üdülési joggal, és időközben felismerték, hogy nem szeretnének 20-30-50 évig minden évben ugyanoda láncolni magukat, miközben a karbantartási költség címén egy vagyont fizetnek ki a különféle cégeknek, szintén érdemes alaposan áttekinteniük a meglévő szerződésüket. Ezeknél ugyan az elállás feltételei már nem állnak fenn, de a szerződés teljes- vagy részleges érvénytelenségét érdemes megvizsgálni. Idén március idusáig hatályban volt ugyanis a 18/1999. Korm. rendelet, amely jogszabályi vélelmet állított fel tulajdonképpen arra vonatkozóan, hogy ha egyoldalúan emelhető az üdülőingatlan éves üzemeltetési díja, de a fogyasztó nem állhat el és nem mondhatja fel a szerződést, akkor ezen kikötést ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. Egy perben tehát a fogyasztóval szerződő fél bizonyíthatja, hogy a kikötés nem tisztességtelen, de azt a bíróság jogosult elbírálni. Ennek során pedig mindenféle körülményt megvizsgálhat. Sok szerződésnél ugyanis az a helyzet, hogy az éves karbantartási díj pár év alatt olyan magasra szökik fel, hogy azért már önmagában is szinte ki lehetne bérelni az adott üdülőingatlant. Márpedig ha a fogyasztó egyszer már vételárat is fizetett, és emellett kérik még tőle az egyre tetemesebb fenntartási díjat, akkor ott legalábbis érdemes megvizsgálni a szerződést.
A Gazdasági Versenyhivatal már nem első alkalommal vizsgálja az üdülési jogok értékesítési gyakorlatát, mivel változatlanul számtalan panasz érkezik a témában. Idén tavasszal ismét a fogyasztók széles körét érintő tisztességtelen piaci magatartás miatt szabott ki tízmilliós nagyságrendű bírságot. Az üdülési jog megvásárlásán gondolkodóknak mindenképpen javasolható, hogy ne döntsenek azonnal, ne hagyják magukat nyomás alá helyezni, legalább egy hét gondolkodási időt szánjanak annak megfontolására, hogy valóban szükségük van-e a felkínált „fantasztikus” és „mesés” lehetőségre. Akinek pedig azt ígérik, hogy eladják meglévő üdülési jogát, ha másikat vásárol, lehetőleg azonnal tegyen le szándékáról, ellenkező esetben hamarosan két üdülési jog boldog birtokosa lesz.
Dr. Vágány Tamás
Forrás: jogszerviz.hu
