Én sem hittem volna, hogy ilyen van, de a napközbeni rohanásban az ember sokszor mintha elfelejteni enni. Aztán, valamikor a délután folyamán elemi erővel tör rá az éhség. Ilyenkor bármi kerülne elé, mindent fel tudna falni. Legyünk őszinték, ez, vagy valami nagyon hasonló, sokszor meg is esik velünk.
Új év, új élet… de ha egyszer olyan csábítóak azok a bontatlan csoki Mikulások? És az a néhány szem szaloncukor sem árválkodhat ott a fán vagy éppen alatta, magányosan. Amúgy is olyan éhesek vagyunk, miért is ne ehetnénk valami édeset tízórai/uzsonna/két étkezés közti nasi gyanánt?
Biztos mindenkivel megesett már legalább egyszer az élete során, hogy az éjszaka közepén arra ébredt, hogy majd’ meghal egy kis csokiért és/vagy süteményért. Ha volt otthon, akkor nincs is gond… vagy éppen ez jelenti a problémát? Merthát hosszútávon ezek az éjjeli ébredések nem tesznek jót az alakunknak…
Épp hogy megetted az utolsó falatot a tányérodról, máris kopog a szemed az éhségtől, és alig várod az uzsonnaidőt. Vagy ki sem várod, hanem néhány perc után már valamilyen nasi után kutakodsz. Ismerős helyzetek, aminek okát nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni. Pedig csak egy kicsit kellene odafigyelni!
Valljuk be, ahogy csökken a kinti hőmérséklet, úgy tör ránk egyre gyakrabban a farkaséhség. Előkerülnek a csokik, az esti filmhez is kell egy kis nasi, de olvasás közben sem árt majszolgatni valamit. És igen, a reggeli még mindig a legfontosabb étkezés, de legalább ugyanolyan fontos a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a vacsora is. És persze, ami még ezek között van.