Az iskolaidőszak beköszöntével a legtöbb család élete hirtelen sokkal zsúfoltabbá válik. A szülők igyekeznek helytállni a munkahelyükön, miközben a gyerekek órarendjét, különóráit, házi feladatait is kézben kell tartani. Emellett ott vannak a háztartási teendők, a bevásárlás, és persze jó lenne arra is időt szánni, hogy együtt lehessen a család.
A mai szülők előtt nap mint nap ott a dilemma: mi legyen a gyerek délutáni programja? Menjen sportra, tanuljon hangszeren, járjon nyelvórára, vagy inkább pihenjen és játsszon a barátaival? A bőség zavara sokszor bizonytalanságot szül – hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének. De vajon mi az ideális arány a szervezett programok és a szabadidő között?
A gyerekeknek nemcsak az órákhoz, hanem a játékhoz, a figyelemhez és a barátkozáshoz is energiára van szükségük. A jól összeállított uzsonna segít elkerülni a hirtelen fellépő fáradtságot, javítja a koncentrációt és hozzájárul az egészséges fejlődéshez.
Az augusztus vége sok család számára vegyes érzelmeket tartogat. A gyerekek egyszerre várják izgatottan a találkozást az osztálytársakkal, és tartanak az új feladatoktól, a szülők pedig próbálnak mindent beszerezni és megszervezni – nem egyszer kapkodva, idegeskedve. Pedig az iskolakezdés nem feltétlenül kell, hogy stresszről szóljon: néhány apró praktikával kellemes, sőt, emlékezetesen pozitív élménnyé alakítható.
A finn példa című könyv szerzője Dr. Pasi Sahlberg oktató, tudós és a Harvard Egyetem neveléstudományi vendégprofesszora azzal a kérdéssel indítja könyvét, hogy: „Mit tanulhat a világ a finnországi oktatási rendszer reformjából?” A bevezető részben pedig nem kevesebbről esik szó, mint arról, hogy a jelen iskolái nem biztos, hogy kellőképpen fel tudják készíteni a diákokat a jövőbeli kihívásokra. Éppen ezért érthető, hogy a színvonalas, hatékonyabb, méltányosabb tanulás és tanítás iránti igény univerzálisnak bizonyul. A leginkább erkölcsi alapokra építkező finn oktatási álom az egyenlő feltételek biztosításában ölt testet. Miért érdemes még a figyelmünkre a finn példa?
Nem egy vidám téma, de beszélni kell erről is! Méghozzá sokat. Sajnos egyre gyakoribb jelenség a gyermekek között zajló iskolai bántalmazás (bullying), amelyet sokszor nehéz észrevenni. Pedig a szülők számára kulcsfontosságú, hogy minél hamarabb felismerjék az árulkodó jeleket, mert a gyerkőc felé irányuló folyamatos agresszív viselkedés hosszú távon komoly lelki és fizikai következményekkel járhat. Lássuk, melyek azok a piros felkiáltójelek, amelyekre érdemes odafigyelni!
A régóta fennálló harc, a tanárok és a diákok között, az iskolai mobilhasználattal összefüggésben megoldódni látszik. A 2024. szeptember 1. napjától alkalmazandó kormányrendelet ugyanis egyértelműen szabályozza, mihez van joga a tanulónak és milyen tárgyakat birtokolhat, illetve használhat a tanítási idő alatt. - A Jog365 szakértőjét kérdeztük az új rendeletről.
Az iskolakezdés időszaka minden évben izgalommal és várakozással teli időszak mind a szülők, mind a gyerekek számára, legyen szó az első osztályt megkezdő kisdiákokról vagy a tanulmányaikat folytató idősebb diákokról. Az iskola nemcsak a tanulás és tudás megszerzésének helye, hanem a barátságok szövődésének, a személyiség fejlődésének és a jövő alapjainak lerakásának terepe is.
Egyre több olyan kimutatás születik, melyben az iskolai bántalmazás kerül középpontba. A gyermekkori abúzus megelőzésére törekvő PACER Center adatai szerint minden ötödik diák számol be fizikai vagy szóbeli zaklatásról; az esetek 41 százalékában pedig megismétlődnek ezek az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások. A külső megjelenésük, hovatartozásuk, irányultságuk miatt megfélemlített tanulók majd fele már értesít az esetről egy felnőttet (iskolában, otthon). Ennek következtében pedig több intézmény tesz a zaklatást megelőző lépéseket.
Nincs mese, hamarosan indul az új tanév, ami sok gyerkőc, a felnőttség küszöbén álló fiatal számára vízválasztó lehet, hiszen el kell dönteniük, melyik középiskolában, egyetemen folytatják tovább a tanulást, vagy éppen kilépnek a munka világába.
A tudományos állásfoglalás szerint: a finommotoros készségeket bevonó kézírás pozitív hatással van a tanulás minőségére és a memóriára egyaránt. Noha az okostelefonok és a digitális technológia (fény)korában sokan úgy gondolhatják, hogy a kézzel való írás „korszerűtlen”, a kutatások éppen az ellenkezőjéről számolnak be. Nézzük meg, hogy miért.
A nyári szünet első napján indítja országos tanszergyűjtését a Magyar Református Szeretetszolgálat, hogy megkönnyítse 1358 hátrányos helyzetű gyermek tanévkezdését.
Vitathatatlan, hogy minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke az iskolában, majd felnőttként a magánéletében és választott munkahelyén egyaránt sikeres, boldog, kiegyensúlyozott legyen. A tanulási készségek fejlesztése segít a modern (munkakörnyezeti) elvárásokhoz való alkalmazkodásban.
Milyen érzelmek lesznek úrrá rajtad, ha visszagondolsz az iskolapadban töltött időkre? Ez a kérdés olyan sűrűn került napirendre, hogy több helyen érdemesnek tartották tüzetesebben körbejárni. Számos tanulmány mutatott rá arra, hogy a diákok – ezen belül is túlnyomórészt a középiskolások – leginkább negatív érzelmekkel kell, hogy megbirkózzanak egy átlagos tanítási nap folyamán.
Elindult az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) oktatói által szerkesztett Érettségi Felkészítő könyvsorozat.
A diákévek számunkra kedves és örömteljes emlék idézései között gyakran felelevenednek olyan pillanatok is, amelyek a tanulási kihívásokról szólnak. Ilyenkor szinte a szánkban érezzük a motivációhiány, az elvárthoz képest csekélyebb eredményfelmutatás, az akaraterő látványos megcsappanása, a kedvetlenség és a halogatás kesernyés ízét.
A szülő felelőssége nem áll meg ott, hogy a gyermeke egészsége felett őrködik, hiszen az utódok testi jóléte mellett szellemi és lelki jóléte is ugyanolyan fontos! A gyermekek testi egészségének fenntartásáért az egészségügyi rendszerhez fordulhat segítségül, de mi a helyzet a gyermek szellemi fejlődésével?
Néhány hete még jogos volt a kesergés, hogy megint elkezdődött, újra indult a mókuskerék, fárasztóak a reggelek, nem bírok felkelni, utálom az iskolát és persze az örök kérdés is elhangzott, miszerint „Miért, miért és miért?” Ám, most, hogy elhagytuk a szeptember közepét, már tudjuk, a siránkozás mit sem ér.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy a gyermek tele táskával, tornazsákkal, a rajz- és technika felszerelés kisebb, nagyobb, legnagyobb dobozával érkezett haza, mert beköszöntött a vakáció. Most meg már az következő évi tanszerek beszerzésével múlatjuk az időt. Gyorsan eltelt ez a nyár is…
Az általános és középiskolásokkal való beszélgetés a tanév kezdete előtt lehetőséget ad arra, hogy felkészítsük őket az iskolaév kezdetére. Azonban ennek során nem csak az iskolai teljesítményről, hanem az elvárásokról és aggodalmakról is lehet beszélgetni velük.