Jobb memóriát szeretnél? Részesítsd előnyben a kézírást
A tudományos állásfoglalás szerint: a finommotoros készségeket bevonó kézírás pozitív hatással van a tanulás minőségére és a memóriára egyaránt. Noha az okostelefonok és a digitális technológia (fény)korában sokan úgy gondolhatják, hogy a kézzel való írás „korszerűtlen”, a kutatások éppen az ellenkezőjéről számolnak be. Nézzük meg, hogy miért.
A Scientific American egyik friss írásában arra a kutatásra (Frontiers in Psychology) hívja fel az olvasók figyelmét, melyből kiderült, hogy a kézzel író emberek a memóriáért, az érzékszervi feldolgozásért, a látásért, a mozgásért felelős elektromos aktivitása magasabb, mint a nem kézzel írókénak. Ezért a tudósok kulcsfontosságúnak tartják, hogy a gyermekek, az egyre inkább előtérbe kerülő technológiai innovációk korában is, kézzel írjanak, rajzoljanak.
Az Audrey van der Meer és Ruud van der Weel kutatók korábbi (2014-es) vizsgálatának eredményei arra mutattak rá, hogy: a számítógéppel írás egyfajta gondolkodás nélküli gépelést hozhat magával. A neuropszichológus Meer szerint, noha a jegyzetelés könnyebb és egyszerűbb módja az, ha például egy egyetemi előadáson mindent válogatás nélkül lejegyez a hallgató, ami - mint mondja - „a fülön bemegy és az ujjbegyen keresztül kijön”, nem történik meg olyan mértékű információfeldolgozási és - szelektálási elmemunka, mint egy kézírással egybekötött jegyzetelés során.
Abból kifolyólag, hogy kézzel szinte lehetetlen mindent, mi elhangzott az előadáson leírni, így a jegyzetelő arra kényszerül, hogy aktívan figyelje és feldolgozza a beérkező információmennyiséget. A folyamatban megtörténik az információk fontossági sorrendbe rendezése, a konszolidálás, és a korábban tanultakkal való összefüggésbe hozás mentális lépése. Ezzel a már meglévő tudásra építkező asszertív cselekvés olyanképpen tartja frissen a memóriát, hogy a megőrzött tudástárba beépíti az új, immár megértett, feldolgozott fogalmakat.
A kutatás során a speciális agyi tevékenységeket igyekeztek láthatóvá tenni, ezért egy elektródákkal sűrűn teleszőtt hálóval oldották meg. Megfigyelték, hogy midőn a résztvevők kézzel írták a szavakat egy papírlapra, akkor az érzékelők több agyi régióban magas aktivitást mutattak ki - a vizuális, a szenzoros információt fogadó és feldolgozó, valamint a motoros kérget átfogó régiókban - , míg a gépelés minimális aktivitást eredményezett az agy különböző régióiban.
A neuropszicholgóus elmondta, hogy miközben gépelünk, az ujjunk ugyanazokat az egyszerű mozdulatokat ismétli minden egyes betű lepötyögésekor. Ezzel szemben viszont, amikor kézzel gépelünk, akkor teljesen eltér egymástól mondjuk az „A” betű megformálása a „B” betű jegyzésétől.
Ezért van az, - fűzte hozzá Meer- hogy az írást táblagépen tanuló gyermekek sokkal nehezebben tudnak különbséget tenni az egymáshoz hasonlító betűk (így a „b” és a „p”) között, mint a papíron tollal, ceruzával írni tanuló társaik.
A kézi írás billentyűzet-használattal szembeni előnyeire mutatott rá a Psychiatrist.com is. Rámutatva arra, hogy a kézírás közbeni agyi kapcsolódási minták erőteljesebben kidolgozottabbak, kulcsfontosságú szerepet vállalnak az emlékezet kialakításában, valamint az új információk kódolásában. A precíz kézmozdulatokat magába foglaló, gondos betűformázás művelete jelentősen hozzájárul az agy tanulást elősegítő folyamataihoz.
Dr. Kertész Imre és Dr. Arató Mátyás már a hatvanas években közzétett pszichológiai tanulmányukban megjegyezték, hogy: az ember írás közben nem annyira a betűk formáira, mint inkább a gondolati tartalomra összpontosítja figyelmét. W. Barna Erika kézírás kutató és grafoterapeuta egy korábbi interjújában pedig kijelenti, hogy a kézírás éppen olyan egyedi, akárcsak az ujjlenyomatunk. Az írástevékenység neuronok millióinak összehangolt munkájával valósulhat meg, így a szakértő megjegyzi, hogy a kézírás valójában agyírásnak tekinthető, magas szervezettségű jelenség.
