Vajon milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy országról általában kijelenthető legyen az, hogy: „élhető”? Ez a kifejezés olyan szempontok kombinációjaként értendő, amelyek nagyban hozzájárulnak az ott élők életminőségéhez és jólétéhet.
A „jó élet/jó életbe” kifejezés sokak szájából nem vágyakozásként röppen fel, hanem egyfajta nemtetszést, méltatlankodást kifejező tapintatos káromkodásként. Félúton a diplomatikus „kakas csípje meg” és a „kutyafáját” szitokszavak között. A „jó élet” ugyanakkor az aktuális dühszinthez viszonyítottan olykor közbeékelt, és kevésbé tartózkodó jelzőkkel is cifrázható. Ám a jó élet mint életminőség már más lapra tartozik. Egyes meglátások szerint leginkább a nagy gondolkodók (pl. lelkészek, filozófusok, metafizikusok, irodalmárok stb.) lapján jelenik meg a „mitől nevezhető jónak az élet?” és ehhez hasonló kifejezések.
A munka és a magánélet egyensúlya, az öngondoskodás és a pozitív megerősítések mellett egy újabb remek trend terjed, ami nem más, mint a „pénzügyi wellness”! Valójában ez is az egyik fontos része az öngondoskodásnak, hiszen ezáltal érezhetjük magunkat felkészültnek a sokasodó pénzügyi válságok kezelésére is.
A boldogság manapság már nem egy lelkiállapot, hanem egy igazán fontos célként szerepel az emberek életében. Azonban így pont, hogy a lényegét veszíti el ez az érzés, és az utána folyó hajsza árthat is nekünk azáltal, hogy az énközpontú gondolkodás felé hajt.