Akik valaha is írtak naplót, szerelmes levelet, visszaemlékezést, önéletrajzot, esetleg más személyes hangvételű írást, azok előtt nem szorul bizonyításra, hogy mindez több volt, mint szóhalmaz egy írófelületen.
Ha később nem is, kiskamaszkorban sok mindenkiben megfogalmazódik, hogy naplót kellene írni. Van, akinél ez megmarad a gondolat szintjén, és valamiért sosem lép a tettek mezejére, már ami a naplóírást illeti. Ám akadnak, akik papírra vetik életük történéseit és ezzel a szokással nem is hagynak fel egy ideig.
Azt gondolod, hogy te egy átlagos életet élsz, ami említésre sem lesz méltó? Ez nem igaz! Mindenkinek megvannak a maga harcai és vicces élményei, amik a gyerekei és (későbbi) unokái számára igazi kincseket érnek.