Gyógyulj írással
Akik valaha is írtak naplót, szerelmes levelet, visszaemlékezést, önéletrajzot, esetleg más személyes hangvételű írást, azok előtt nem szorul bizonyításra, hogy mindez több volt, mint szóhalmaz egy írófelületen.
A betűk mögött érzések, gondolatok, nem ritkán pedig korábban visszafojtott indulatok, rosszallások, bosszankodások, és egyéb nehezen megmagyarázhatóságok rejtőznek, melyek kifejezésére keressük a megfelelő szavakat. Ha azonban az írás valamilyen úton-módon összetalálkozik az önismeret, az önfeltérképezés, az önmegértés, esetleg az öngyógyítás szándékával, akkor már jóval többről van szó, mint egy iskolai fogalmazás kísérletről.
Olyannyira több, hogy egy a BJGP felületén megjelent tanulmány szerint az írás hatékony eszköznek bizonyulhat olyan esetekben is, amikor az egyének nem hajlandók lelki problémáikkal részt venni például egy hagyományos pszichoterápiás kezelésen.
Van egy kínai közmondás, amely arról szól, hogy: hallom és elfelejtem, látom és emlékszem, írok és (meg)értem. A negatív tapasztalatokról gyakran rendkívül nehéz beszélni, leginkább sűrű ködben kavargó gondolat- és érzésviharokként törnek ránk, és nehezítik meg a hétköznapjainkat. Egy traumatikus élmény feldolgozásának jelentős lépcsőfoka lehet az írás terápiás jellegű alkalmazása. Ezért nem meglepő, hogy több szakember is javasolja a gyógyító írás alkalmazását.
A Harvard Business Review a világjárvány mint kollektív trauma feldolgozásához javasolta az írás gyógyító erejének igénybevételét. Az írás során a pszichikai terhek megértése, a bennünket ért nehézségek feldolgozása mellett az iránymutatásban, a továbblépésben is segítségünkre lehet – új megvilágításba helyeződik a már feltérképezett helyzetünk. Ennek hatására a fellélegzés, a lelki teherminimalizálás mellett akár az általános közérzetünk javulását is tapasztalhatjuk. A gyógyító írás ugyanakkor csökkentheti a stresszt, a depressziót és a szorongást, jótékonyan hat az alvás minőségére, a teljesítményünkre, valamint a koncentrációs képességünkre.
Az (ön)gyógyítás egyik eszközeként alkalmazható írás már korábban is felkeltette a kutatók figyelmét. James W. Pennebaker szociálpszichológus az 1980-as évek második felében az írás mentális egészségre gyakorolt hatásait kezdte el vizsgálni és dokumentálni. Az ezt követő években több száz tanulmány számolt be az úgynevezett emocionális írás jellemvonásairól. A kutatásokból fény derült arra, hogy a személyes megrázkódtatásokon átesett egyének több napon át tartó, napi negyed órát igénybe vevő írásgyakorlata után jobb közérzetről tanúskodtak. Pennebaker leginkább az írás önfeltáró, megérteni akaró és belátni szándékozó írástípust helyezte kutatásai fókuszába.
A terápiás írás esetében szó sincs arról, hogy mindezt lektorok és kritikusok fogják a későbbiek során szétcincálni. Nem szükséges figyelmet szentelni a bravúros megfogalmazásokra, a stilisztikai és nyelvhelyességbeli kérdésekre. Itt egyfajta lélekmunkáról van szó, melynek előnyeiből természetesen a testi egészség is profitálhat.
A terápiás napló írását akár már ma elkezdhetjük, mindössze napi 15 perc rászánásával (ám ennél akár többre is nyújtózkodhat – így teljesen személyre szabható). Mindebbe belevághatunk a klasszikus papír és írószer használatával, ám gépelhetjük is, ha úgy motiváltabbnak érezzük magunkat. Mindenképpen azt a módot keressük, amelyben otthon érezzük magunkat.
Az írás elkezdése előtt készítsük elő a terepet, ami abban áll, hogy kiválasztjuk azt a helyet (szobában, kertben, a parkban egy fa alatt, esetleg egy padon stb.), ahol fel tudunk szabadulni, melyhez esetleg kellemes emlékek fűződnek, és ahol van esélyünk az elcsendesedésre. Ne erőltessük a szavakat, hanem igyekezzünk ráhangolódni a bennünk kavargó gondolatokra, érzésekre. Tudni fogjuk, hogy mikor kezdjünk el írni. A visszaolvasás pedig egyfajta megvilágító erővel bíró lezárási mozzanattá is formálódhat.
