3, 2, 1 rajt! – tanítsd biciklizni a gyereked!
Futó edzés a szülőnek, türelem és esetlegesen akár egy seprűnyél a biztonság kedvéért… Aztán, ha belendült a gyerkőc, nem árt egy zacskó torokcukorka sem a zsebbe, mert gyakran fogod ordítani, hogy fééékeeeezz! Sok szülő számára kihívást jelenthet, mikor és hogyan kezdje el átszoktatni a gyereket a kétkerekű biciklire, éppen ezért összegyűjtöttünk pár hasznos tanácsot, hogy okosan támogathassuk a kicsiket ebben az óriási kalandban.
Nemcsak szórakoztató, hanem remek mozgásforma is a kerékpározás, amely fejleszti a koordinációt, az egyensúlyérzéket és az önbizalmat. Arról nem is beszélve, hogy felnőttkorban is rendkívül jó, ha valaki tud bringázni… olyan kicsit, mint az úszás, ezt sem érdemes kihagyni az életünkből. És mint sok mindent, ajánlott már kiskorban elsajátítani.
Mikor érdemes elkezdeni?
A háromkerekűről, vagy pótkerekesről való átváltás a szakértők szerint 4-6 éves kor között a legideálisabb. Ekkor a gyerkőcök már képesek az egyensúlyukat megtartani és pedálozni. Fontos azonban, hogy ne sürgessük a folyamatot, mert mindenki más tempóban fejlődik.
A jó választáson sok múlik!
A megfelelő méret kulcsfontosságú. A gyerek lába érjen le a talajra, hogy biztonságosan fel tudjon szállni és megállhasson, amikor szükséges. A pedáloknak is megfelelő magasságban kell lenniük, a lurkó termetéhez passzolóan. De ezeket könnyedén be is állítják még a boltban, vásárláskor. Az első kétkerekű bicikli lehetőleg könnyű, és egyszerűen irányítható legyen. És az egyik legfontosabb, hogy együtt válasszuk ki a gyerekkel, hogy tetszen neki és rögtön ki is próbálhassa.
Védőfelszerelés – Alap, anélkül egy métert se!
A sisak, térdvédő és könyökvédő használata elengedhetetlen a biztonság érdekében. A kezdeti, gyakorlási időszakban pedig aztán főleg!
Milyen terepen gyakoroljon?
A legjobb, ha először sík, sima, forgalomtól mentes területet választunk, például egy parkban vagy egy csendes udvaron. Az egyenetlen talaj, a kátyúk és az akadályok megnehezítik a kezdők dolgát, ezért próbáljunk meg biztonságos, zárt helyet kinézni.
A szülő szerepe
Rengeteget segíthetünk abban, hogy a kicsi biztonságban érezze magát. Kezdetben fogjuk meg a bicikli hátulját, és fussunk mögötte, hogy biztosítsuk, ha elveszíti az egyensúlyát. Sokan seprűnyelet erősítenek a járgány hátuljára, azzal irányítva a menetet. Ahogy önállóbbá válik, egyre inkább elengedhetjük a biciklit. Az első néhány próbálkozás biztosan nem lesz tökéletes, de ne feledkezzünk meg a motiváció erejéről sem!
A fékezés és a megállás is fontos
A tekerés mellett a lassítás és a fék használata is alapvető tudás. Különösen a forgalmasabb helyeken! Ezért ezt is gyakoroltassuk be.
Türelem és biztatás
Ha elesnek, segíteni kell nekik felállni, és motiválni őket, hogy próbálkozzanak tovább. A legfontosabb dolog, amivel támogatást adhatunk, az a türelem és a folyamatos biztatás. A dicséret és a pozitív visszajelzés kulcs ahhoz, hogy a kis „tanulóvezetők” megőrizzék a lelkesedésüket.
Nyeregbe fel, biztassuk és bátorítsuk őket! Mert, ha egyszer ráéreznek, onnantól kezdve megállíthatatlanok lesznek, és egy életen át élvezni fogják a biciklizés szabadságát!
