Aki ver, az nem haver! – Felnőttként sem.
Végre kialakult egy hiánypótló, új kezdeményezés az egyik legnagyobb nemzetközi mesecsatorna kezdeményezésére. A szekálásnak, zaklatásnak és bántalmazásnak, az ún. ’bullying’ viselkedésnek mindenféle válfaja ellen lép fel – amit nem csak a gyerekeknek lenne hasznos figyelemmel kísérni – de nekik mindenképpen!
A bullying-ról
Azért lett népszerű ez a szó a hazai médiában, mert nincs rá eléggé kifejező ige a magyarban. A szekálás komolytalanul hangzik, a bántalmazás – bár kategóriájában teljesen helyes, mégis valamiféle fizikai vonzatot köt a cselekményhez. Pedig a lelki bántalmazás, az önérzet rombolás, a megalázás épp olyan káros – és lényegében ezen viselkedések összefoglaló neve a bullying.
A kampány célja, hogy megértesse a gyerekekkel, hogyan épül fel egy egészséges közösség, mi a helyes viselkedés és miért nem helyes a másikat szekírozni, milyen nyomokat hagyhat. Az edukációba pedig igyekeznek a pedagógusokat és szülőket is bevonni, hiszen a szemléletváltás így lehet teljes.
De nem csak a gyerekeket érinti!
Sajnos a munkahelyek sem nőtték ki ezt a viselkedési betegséget. Számtalan olyan életút van, amit évekre, akár évtizedekre megnyomorít a folyamatos megjegyzések, szemforgatások, egyéb megalázások hada.
Jellemzően olyan dolgok miatt érik támadások a bullying áldozatát, ami vagy önhibáján kívüli, vagy egyébként egyáltalán nem is negatívum – csak a komplexusokkal felvértezett egyénnek szüksége van arra, hogy azáltal érezze nagyobbnak, jobbnak, menőbbnek, egészségesebbnek magát, hogy mást lekicsinyít.
Könnyen járhat így az, aki gyengébb anyagi helyzetben van – vagy épp nem a felszínes dolgokra költ, nem villog kifelé az értékeivel. De potenciális áldozat mindenki, a kövér, a vékony, a szeplős, a kopaszodó.
Mégis azt gondoljuk, jófej Legtöbbször, akik folyamatosan megalázzák a másikat, népszerűvé válnak, közösségé alakulnak a közösségen belül. Az áldozattal sem feltétlenül mindig ellenségesek, sőt, olykor poénnak állítják be végtelenül bántó mondanivalójuk. A másik pillanatban barátkoznak, jópofáskodnak, kedvesek. De, aki ver, az nem haver. Akkor sem, ha „csak” a szavaival, az odaböfögött cinikus mondataival püföl. Olykor csak utólag észleljük, hogy áldozatok voltunk.
Álltál már úgy a tükör előtt, hogy „nem veszem fel ma ezt a nadrágot, mert tuti lesz rá megjegyzés...”? Akkor válts, lépj le. Nem tűnik nagy dolognak, de az. Egy normális közösségben ez a gondolat fel sem merülne benned, nem félelemből öltözködnél, nem annak függvényében néznél ki bárhogy, hogy ér-e majd érte akár csak egyetlen percnyi kellemetlenség vagy sem.
Kapcsolatban sem oké, szülőktől sincs rendben!
Nem a munkahelyen vagy a baráti körben, hanem otthon ér folyamatosan támadás? Mondd el az illetőnek, hogy a cinikus megjegyzései rombolják a lelked, mondd el, hogy nem vicces, akkor sem, ha ő azt gondolja. Ritkán segít, de néha elég, ha a másikban tudatosul, hogy nem poén. Ha ez nincs rendben, érdemes találni külső segítséget, ahol együtt oldhatjátok fel a helyzetet.
Ha ez nem sikerül, lépni kell.
Az egészséges önbizalom és a nyugodt élet nem ott kezdődik, hogy „nem utálom magam (annyira)”.
És főleg nem luxuscikk – önbizalom mindenkinek jár.
