Amikor a hobbi nyűg - Meddig erőltessük a különórát a gyereknél?
Tanuljon is, mozogjon is és fejlessze például a kézügyességét is, de hová fér bele a játék és a pihenés? Természetes, ha a gyereknek néha nincs kedve vagy energiája a heti rutin minden egyes pontjához. Azonban vegyük észre, ha ezek a panaszkodások rendszeressé válnak, hovatovább a teljesítmény rovására is mennek!
Az intő jeleket ne intézzük el annyival, hogy majd a hétvégén kipiheni magát a gyerek. A határokat természetesen fontos meghatározni, de hiába számít jellemépítőnek a kitartás és a szolidaritás, ha a foglalkozás miatti szorongás a mentális (és fizikai) egészség rovására megy.
Amikor jobb megszökni, mint megszokni
A kitartás nem fog személyiségjeggyé válni, ha rendszeresen olyan dologban kell részt venni, amit nem élvezünk.
Komolyan fontolóra kell vennünk a különóráról történő leiratkozást, ha a gyerek sorozatos fizikai rosszullétre hivatkozva próbál kibújni a részvétel alól. Ez már nagyfokú szorongásra utalhat, aminek a forrását minél előbb fel kell deríteni. Lehet, hogy olyan megoldható akadályról van szó, amihez a szülői támogatásra is szükség van.
Ismerjük fel, ha az adott foglalkozás a mi vágyaink beteljesülésének kedvéért került be a programok közé: Amennyiben a gyermekünk nem élvezi úgy, ahogyan azt mi tettük volna, ne erőltessük tovább az adott hobbit.
Keressétek közösen az arany középutat!
Amikor „csupán” izgulás áll a probléma hátterében, nincs veszve semmi: Ilyenkor érdemes átbeszélni, hogy mi az oka ennek, így önbizalmat tudunk csepegtetni a gyerkőcbe. Ha erre az esetre gyanakszunk, érdemes időt adni a beszokáshoz a gyereknek a kurzus végéig.
Van, hogy az oktató személye, van, ahol a meghatározott és elérendő célok nem passzolnak gyermekünkhöz. Ilyenkor nem a tevékenység fajtáját kell lecserélni, hanem egy másik klubot/lehetőséget kell keresnünk.
Természetesen előfordulhat, hogy túlságosan be van táblázva a gyerkőc. (Ne feledjük, hogy mindenkinek más a teherbírása, így felesleges azokkal a frázisokkal jönni, amik egy másik gyerek kitartásához hasonlítják őt.) Ültessük le a gyereket és hallgassuk meg, melyik különórák a hasznosabbak és élvezetesebbek számára, így a rangsor végén állókból el lehet hagyni néhányat. Ezáltal csökken a rá nehezedő nyomás és fesztelenebbé fog válni.
De akkor sincs nagy probléma, ha félbe kell hagyni valamit, ezeket az energiákat fordíthatjuk más (vagy nagyon hasonló) dolgokra. A döntésben az is sokat segíthet, ha listázzuk, hogy mi szól a tevékenység mellett és mi az, ami nehezíti a folytatást. A lényeg, hogy éreztessük gyermekünkkel, hogy ez a döntés teljesen rendben van.
Forrás: www.gyerekkelvagyunk.hu
