Anyák napjára szeretettel! – Mit tanultam a gyerekemtől az elmúlt 1 évben?:-)
Csak ülök, és várom, hogy jöjjön az ihlet. Hogy valami igazán szépet és különlegeset tudjak írni Anyák napjára. De csak nem jön az a múzsa, hogy homlokomra nyomjon egy nagy cuppanósat, én pedig betűt betű után, sort sor után kanyarítva megírjam, amit meg lehet az év egyik legszebb ünnepére.
Csak ülök, és gondolkozom. Aztán a másik szobából motoszkálást hallok. Még nem tudom eldönteni, hogy ez csak egy sima, egyszerű átfordulás, vagyis az ágy egyik végéből a másikba vándorol, miközben háromszor megpördül a saját „tengelye” körül és négyszer magára tekeri a takarót, vagy ezek az ébredés első jelei. Aztán egy határozott „Meme!” (ha türelmetlenebb, akkor „Mememe!”) - ami itt most annyit jelenthet, hogy „Jó reggelt! Felébredtem! Anya, gyere szórakoztass!”:-) – jelzi, hogy a gyermek bizony már felébredt, indulhat a nap.:-) Ami körülbelül így néz ki, már ami a sebességet illeti (ugye, nem kell mondanom, ki a Gyalogkakukk és ki a Farkas a mi napi „mesénkben”:-)):
Már este van, a végtelen energiával rendelkező közel 1 éves nagyfiú már az igazat álmát alussza az ágyában. Egy újabb izgalmas napon vagyunk túl, amikor megint csak sokat tanultunk. Igen, ő a nagyvilágról, nagyvilágtól és tőlem, én pedig Tőle. Mert valljuk be, mi anyukák is szinte minden nap tanulunk valami újat a gyerekünktől. Nincs ez másként nálunk sem, az elmúlt közel 1 évben én is rengeteg új információval lettem gazdagabb anyukaságomnak, vagyis a gyerkőcömnek köszönhetően. Íme, az én listám, a teljesség igénye nélkül. (Az Anyák napja egy nagyon is komoly ünnep, de ez a lista nem annyira.:-))
Mit tanultam a gyermekemtől az elmúlt 1 évben?
Hát én mondjuk azt, hogy…
… a türelem rózsát terem, vagyis esetünkben mondjuk gyors elalvást/az ebéd kulturált elfogyasztását (értsd: az étel a szájban landol, ott is marad, nem kerül sem a padlóra, sem a falra, sem a gyermek, sem anya arcára, hajára, fülébe, orrába stb.). Igen, előbb vagy utóbb. De inkább utóbb…:-)
… nem olyan rossz a híg sz*rban üldögélni!:-) Gondolom, azért sem, mert meleg. Az első pár hónapban nem egyszer fordult elő, hogy a pihenőszékben békésen szemlélődő Kiskrapek sunyin maga alá robbantott, ám ő ezzel mit sem törődve nézelődött tovább. Egészen addig, amíg a szemfüles, és tökélyre fejlesztett szaglású szülő gyanút nem fogott és ki nem emelte onnan. A székből… meg a kakibóll is.:-)
… teljesen felesleges volt mindennek külön nevet adni, mert a „dede”, „tiz”, „ett” tökéletesen használható minden tárgy, személy be- illetve megmutatására. Na, jó, azért egy mutatóujjacska is jól jön hozzá.:-)
… hogy a felnőtteknek bőven elég éjszakánként 4-5 órácskát aludni. Sőt, az is bőven belefér, ha néha 10-10 percekre, fél órácskákra megszakad az alvás folyamata. Eddig csak olvastam/hallottam róla, hogy lehet élni kevés alvással is, manapság már tapasztalom is.:-)
… hogy lehet ülve, állva, sőt, akár főzés közben is aludni. Méghozzá nagyon jókat!:-)
… hogy még/csak 5 perc alvás (igen, még mindig az alvás a téma:-)) is életmentő lehet!
… hogy párosával pisilni járni nem csak tinikorban buli!:-) Mióta a gyermek megindult, és mászva, totyogva fedezi fel újra és újra a lakás minden egyes zugát, követ, amerre csak tud. És a toalettre pont tud. Talán már nem is esne jól társaság nélkül! Tiszta szerencse, hogy (főleg a fent írt 3 pont miatt) nem pazarlom éjszakánként arra az időt, hogy felkeljek és meglátogassam a mellékhelyiséget – szerintem egyedül már oda sem találnék.:-) (A félreértések elkerülése végett: nem is kell miért felkelnem!)
… hogy a nap bármely szakában, legyen az reggel, délben, este, hajnalban, éjjel lehet olyan szerelmesen nézni valakire, hogy az illető elfeledje minden fáradtságát, fájdalmát, búját, baját és ugyanolyan édes pillantásokkal suttogja a másik fülébe: „Én is szeretlek!”.:-)
Szerző: ssz