Felkészülni, vigyázz, kész...! - Ez vár rátok az első osztályban
Az első szeptember az iskolában. Az első évnyitó, az első tanórák. Óriási dolog ez, nem csak azért, mert „jaj, de nagy már ez a gyerek”. A következő néhány hónapban olyan intenzíven fognak változások lezajlani a gyermekünkben, amilyen intenzíven talán többet sohasem. Gondolkodj előre, és legyél jó háttér, megfelelő támasz. Ezekre kell készülnöd az első osztályban!
Az első iskolaév és annak is főként az első fél éve hosszú évtizedekre meghatározó.
Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy aki első félévben gyengébben a számolós feladatokban, az majd nem fog tudni szorozni és nem lesz belőle elméleti fizikus. De ilyenkor kell megtanulnia tanulni, és főleg, megszeretnie tanulni. És felfedeznie ezt az új, iskolás önmagát…
Az átállás
Az óvodai évek, bár már ismerős lett egy-két közösségi szabály, a játékról, a barátkozásról és az Én-ről szóltak a kicsiknek. Az óvónénik kicsit pótanyukák voltak, lehetett kiabálni, futni, sírni, meg ami jól esett. Aztán becsöppen a csemete az iskolába, ahol már semmit nem lehet, de amit igen, azt muszáj. Ez egy nehéz ügy. 6-7 évesen kordában tartani a hatalmas mozgásigényt, vagy olyannal foglalkozni, ami kevésbé érdekel, mint a játék, nagyon nehéz. Persze, a gyerekek rendkívül rugalmasak így hamar beleszoknak, de legyünk türelmesek az átállással. Csöndbe maradni nehéz. Másra figyelni, mint ami érdekel, még szembe is megy az ösztönökkel. Tehát, ha nem sikerül, nem tragédia. Adjunk időt.
Az iskolai szigort igyekezzünk lazítani, ha lehet menjünk még többet játszótérre iskola után. Nem kötötten sportolni, -hiszen van már elég kötött dolog- hanem játszani, szabadnak lenni, mozogni és néha kicsit vadulni!
Felejtsük el egy időre, a „de te már nagy vagy” mondatot. Elég teher most ez neki az órákon, hadd legyen otthon egy kicsit pici újra, ha igényli.
Kapcsolatok hálójában
A gyermekek felépítenek az első osztályban egy új önképet, pozícionálják magukat a szűkebb értelemben vett szociális közegükben, és kapcsolatokat építenek ki. Az egyébként is megterhelő szabályozottságban ráadásul már értékelésekkel találkoznak. Látják azt, hogy valaki könnyebben vagy nehezebben vesz náluk egy akadályt. Több, vagy kevesebb dicséretet, dorgálást kap nálunk.
Ez könnyen járhat már az első időkben is önértékelési gondokkal, hiszen, ha lassabban megy az írás, mint a többieknek, vagy mindig rászól a tanár, mert beszél. Pedig ő tényleg nem akart rosszat, csak még nem megy mindig a csöndben maradás. Ám ebből az látszólag apró negatívumokból hajlamosak beskatulyázni magukat: „rossz gyerek vagyok”, „én nem vagyok olyan jó matekból”.
Ám ez nem igaz! Minden kisiskolás is más ütemben fejlődik. De mindenkinek menni fog.
Az intenzív változások hoznak magukkal intenzív érzelmeket is. 3 napos legjobb barátságokat és 10 perces örök ellenségeket. Mindig álljunk a sajátunk mögé. Amikor a tanár elővesz minket, hogy a gyermekünk rosszat csinált, hiába érezzük a kényszert, hogy egy alapos ejnye-bejnyével meneküljünk, ne tegyük. Kérdezzük meg a gyermekünk nézőpontját. Lehet, hogy például ő ellökte azt a másik gyereket. De a másik gyerek a hiányzó anyának gondosan elkészített rajzát gyűrte össze és dobta ki előtte. Márpedig gyerekszemmel, ez van olyan rossz, mintha ellöknek.
